Üdvözlet Lee ParillaZzo univerzumában!
Az én világom ugyanaz a világ, mint amiben élünk, csak alaposan meg van szűrve. Magamba szívok jót és rosszat, majd feldolgozva adom vissza: abszurd, szürreális, cinikus, ironikus, görbetükör, filozofikus, vagy éppen bölcs formában.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
A nagyYIPYIPkönyv1 folytatása
Reklám
Szeretne Ön úgy pénzt kapni, hogy nem kell azt visszafizetnie?
Hát persze, hogy szeretne!
Mi, a BANDA BANK-nál nem ragaszkodunk az Önnek kölcsönadott pénzünkhöz.
Mi nem ragaszkodunk hozzá.
Csak azokhoz a dolgokhoz, amikre a pénzünket költötte! Legyen az ház, autó, sugárhajtású vadászrepülőgép, az urán 238-as izotópja, vagy az Ön édes gyermeke.
BANDA BANK – Ugye, máris mennyivel nyugodtabb?
Örömmel értesítünk minden kedves Földlakót, hogy a szennyezett környezet immár nem álom többé! Ha esetleg aggódott volna környezete túlzott tisztasága miatt, akkor most már megnyugodhat!
Óriási szemétdomb akció a KOSZ MŰVEKnél! Egyet fizet, hegyet kap!
Díszítse most kerti veteményesét, virágágyását, szőlőlugasát, vagy a szobája sarkát szakértő kezek által gondosan válogatott, visszataszító mocsokkal!
Óriási választék csak ebben az évezredben kommunális, vegyi és nukleáris hulladékból! Kapható vödrös, konténeres és kontinensnyi kiszerelésben is!
KOSZ MŰVEK – Mi aztán tényleg tudjuk, mitől döglik a légy!
És ezzel még nincs vége!
Itt a következő támadás a fojtogatóan tiszta környezet ellen! A vidékiek megmutatták már a fővárosban élő gyerekeknek, hogy mi is valójában az a marha, meg a disznó, és most itt volna az alkalom, hogy a városiak mutassák meg a vidéki lurkóknak, hogy milyen is az igazi, füstös, belvárosi levegő!
A KOSZ MŰVEK-nél nagy választékban kaphatók most berregők, dohogók és füstölők! Ezek a gépek nem mozognak, nem végeznek munkát, és még csak nem is szépek! Ellenben zajosak, ormótlanok, és büdösek! Állítsa csak be a gépet nappalija közepére, ültesse köré a szeretteit, és a gép berántásával teremtsen hamisítatlan nagyvárosi hangulatot!
A kockázatok és mellékhatások tekintetében… Mi a fenét fárasztom én ezzel magam? Törődik is maga az egészségével, amikor még a szemetet is megveszi? Mindegy, mire költi a pénzét, csak ajándékot adjanak hozzá, nem igaz?
Ha most vásárol a KOSZ MŰVEKtől kafa kis dohogót, akkor sorsoláson vesz részt, és megnyerheti fődíjunkat, ezt a pazarul felszerelt, kék színű kamiont!
Na, mire vár?! Fusson, és költse a pénzt! És el ne felejtsen szemetet is venni!
És elérkezett a boldog pillanat, amikor a sorsolás nyertese, Fikászné Orrtúró Szipike átveszi a fődíjat, a csodálatos, kék színű teherszállítót!
Fikászné a kötelező meghatottság után elárulta, hogy azért nem egészen erre számított.
* * *
Magyarország Nemzetvédelmi Hivatalának, a Vérvörös Csillagnak egy szigorúan titkos dokumentumába nyerhetünk betekintést
WC – 2. számú eligazító szoba
/Ipari kamerás felvétel átirata/
Elsötétített szoba, promóciós vetítés. A tájékoztatót Fejszekulcs százados tartja.
– Ez a film egy előkelő fogadáson készült, egy rendkívül fontos eseményen, ahol kiemelt fontosságú személyek jelentek meg. Ez az alapszituáció. Egy ilyen rendezvényen a mi feladatunk, hogy vigyázzunk a rendre. Nos, az alapszituációhoz hozzá tartozik, hogy tudjuk, valaki merényletre készül. És azt is tudjuk, hogy ő tudja, hogy mi tudjuk. Ezért a merénylő mindent el fog követni, hogy likvidálja az ügynökünket. De vajon hogy fogja megtalálni a tömegben a mi emberünket? Egyszerűen ki fogja szűrni a tömegből a nem-ügynök-típusúakat, hogy szűkítse a kört. Kiszűrheti például a törpéket, mert azok üldözés közben nem tudnak nagyokat lépni, és lemaradnak. Aztán nyugodtan kiszűrheti a túl magasakat is, mert azok futás közben beüthetik a fejüket az ajtókeretbe. Továbbá az ügynök nem lehet túl sovány, mert viharban felborítja a szél, és nem tud tovább futni, valamint nem lehet kövér se, mert se a súlyától, se a nagy légellenállásától nem képes a futásra. Na nem mintha a futás lenne egy ügynök legfőbb feladata, de nem árt, ha jó kondiban van, és kellően kerek a feneke. Szóval oda kellett kilyukadnunk, hogy az ügynök csakis átlagos testalkatú, kisportolt, erős, tehetséges férfi lehet, éber, intelligens tekintettel. Vagyis a bambuló idiótákat is kizárhatjuk. Az ő viszonyuk a futással diffúznak mondható. Visszatérve, az ügynök csakis egy csudafiú lehet, és ilyen típusú emberből mindössze egy van a teremben. A kör ezzel be is zárult. Csakhogy róla tudjuk, hogy ő a merénylő. De akkor vajon ki lehet a titkosügynök?
A filmen váratlan fordulat következik. Egy öreg, járni is alig tudó férfi lekaratézza, és a földre teperi a merénylőt, majd további idős férfiak és nők vetik rá magukat. A merénylőt megbilincselve elvezetik. A tömeg tapsol, az öregek szerényen fogadják a gratulációkat.
– Ők a legújabb büszkeségeink, az INFARKTUS-kommandó! A csapat tagjai csupa elaggott, életunt vénember, akiket örököseik adtak be hozzánk újrahasznosítás végett. Nálunk új értelmet kapnak utolsó perceik. Igazi harcosokká válnak, akik nem félnek szembenézni a halállal sem, hiszen már amúgy is oly közel állnak hozzá. A rájuk bízott titkot megőrzik a végsőkig. Ha fogságba esnek, előbb kapnak infarktust a rémülettől, minthogy elárulnák megbízójuk nevét. Még a csonkítástól sem riadnak vissza. Ezek a fiúk örömmel áldozzák fel fonnyadt heréiket, ha nemes ügyről van szó!
Tehát, hölgyeim és uraim, ha megbízható testőrségre van szükségük, vagy csak kell valaki, aki kicseréli a pelenkájukat, akkor szóljanak! Örülök, hogy találkoztunk! Remélem, még látjuk egymást a jövőben! Ha máskor nem is, legkésőbb hetven év múlva, az INFARKTUS-kommandóban! A viszontlátásra!
A százados kilép az eligazítóból, magára hagyva az összezavart, kiskorú hallgatóságot. A folyosón összetalálkozik Kuglinszky tizedessel.
– Na, szaszi, Balti cukipofa!
– Több tiszteletet várok magától, tizedes! Elvégre a felettesével beszél!
– Jaj, imádom, amikor a domináns hímet alakítod!
– Köcsög vagy, Kuglinszky! És tizedes, hogy lehet, hogy három csecsemőnek tartottam tájékoztatót? Ennyire nincs érdeklődés a bemutatóm iránt?
– Századosom! Én már többször is emlékeztettelek, hogy titkosszolgálati munkát végzünk. Nincs kapcsolatunk a nagyközönséggel. Bocs, ha már megint csalódást okoztam. Mellesleg azonnal várnak a hatos eligazítóban! Itt az anyag!
– Te jó ég! A Mátyás-akció! Semmit sem készültem belőle!
– Nem vagyok meglepődve, csacska fiúcska! Összeírtam mindent. Majd én segítek.
WC – 6. számú eligazító szoba
A százados belép az eligazítóba. A projektor előtt katonák ülnek.
– Ez egy szigorúan titkos eligazítás a Mátyás-akció ügyében! – levegővételnyi hatásszünet.– Hunyadi Mátyás XV. századi magyar király, az igazságos, a jószívű, a kegyelmes, a nép kedvence, mindenki egyetlen Matyija. Tudják, kire gondolok?
– Igen, uram! – ugrik fel egy katona.
– Üljön le! Nem kérdeztem! Minek válaszol?!
– Ööö… elnézést, uram! Gyakran hallucinálok.
– Szóval Mátyás. A pofa, aki a korabeli ábrázolásokon sosem néz az ember szemébe. Ez már fél évezrede gyanús a magyarnak, nem igaz?
– De igen, uram!
– Mi van magával? Mit válaszolgat folyton? Hallott akár egyetlen kérdést is?
– …
– Most meg miért nem szólal meg?
– Ööö… most kérdezett, uram, vagy megint csak hallucináltam?
– Azt kérdeztem, miért válaszolgat olyankor, amikor szükségtelen? Hallott már maga a költői kérdésről?
– Igen, uram! Most olvastam róla a Cenzúra Magazinban.
– Nem arra gondoltam. A költői kérdés egy olyan kérdés, amit felteszünk ugyan, de nem várunk rá választ. Érthető?
– …
– ???
– Ja, erre válaszolnom kell most? Igen, uram, értettem!
– Akkor végre rátérhetünk a lényegre?
– …
– Helyes. Szóval, Mátyás előkerült. Nem halt meg akkor, amikor arról volt szó. És most itt van, és nem ismerjük a szándékait. Viszont nagy rá az esély, hogy visszaköveteli a trónját, és folytatja a korábban félbehagyott igazságos munkáját. Ez egyeseknek nem tetszene, ezért a mi feladatunk, hogy a bujkáló kampósorrút felkutassuk, és likvidáljuk. És most a pontos részletek: az akció pontban nulla pont nullakor indul az S3-mas pozícióban. Itt egyes állásba helyezzük a piros kapcsolót, majd megnyomjuk a RESET gombot. Aztán, amilyen gyorsan csak lehet, elsurranunk az U64-es zöldhullámon, egészen a fekete kábelig. Itt magasvasúton utazva elhagyjuk a helyszínt. Micsoda?! Mi a fene ez?!
– Uram, ez egyfajta számítógépes alaplap. Ööö… elnézést! Épp egy félreértett költői kérdést hallucináltam!
– Oké! Ezek után át kell verekednünk magunkat az elénk kerülő hatalmas homokdűnéken… Hát ez már megint micsoda?!
– Uram, én ezt már láttam valahol! Igen, ezek a maga ráncai
– Kuglinszky! Én téged kigolyózlak!
– Bocs századosom, de az akció tök szigorúan titkos. Valamivel be kellett helyettesítenem a helyszíneket.
– Rendben, katonák! Ez volt az eligazítás a Mátyás-ügyben! Remélem, mindenki értett mindent! Van valakinek kérdése? Ha van, igazán megtarthatná magának, csak hogy ne hozza kellemetlen helyzetbe a többieket, amiért nekik nincs.
– Uram, volna kérdésünk! Mindannyiunknak!
– A francba, tudtam, hogy nem úszom meg!
– Uram, csak annyit szeretnénk tudni, hogy hol és mikor indul az akció egészen pontosan?
– Honnan az ördögből tudnám?! Az akció tök szigorúan titkos!
* * *
A költői kérdés
P. Horász Tóbiás oknyomozó riportja
Az iparosodás, a társadalmi jólét és a rohanó életmód számos mocsok melegágyául szolgál. A rendőrségnek és az orvostudománynak nincs egy perc nyugta sem, hiszen amint sikerül elkapni és közömbösíteni egy régi nyavalyát, máris itt a következő aberráló erő, ami nem más, mint az IRODALOM!
Az Országos Pszichiátriai Intézet aggódva adta hírül jelentését, mely szerint évről évre rohamosan nő a verskedvelő emberek száma. A pszichiáterek elénk vetítettek egy szörnyű jövőképet, ahol az emberek izgalmasabbnak találják a könyveket, mint a szexet, és az utódnemzés helyett inkább verseket olvasnak. Így az emberiség kihalását nem is a harmadik világháború, a globális felmelegedés vagy a bolygó Napba zuhanása fogja okozni, hanem egy igazi, ember alkotta szörnyeteg, az IRODALOM!!
A versolvasás olyan dolog, amit mindenki csinál, de kevesen merik beismerni. Vannak, akik magánügyként kezelik, és vannak, akik nem bírják ki hazáig. Ők az országutak mellett keresik a kielégülést.
Tanítás után irodalom-tanárnők tucatjai lepik el a főútvonalakat, hogy az alacsony, ám legálisan szerzett tanári fizetésüket kiegészítsék egy kis illegális szavalással. A munkájából fáradtan hazatartó autós pedig jön, félreáll, majd kiválaszt egy kontyos, szemüveges tanárnőt, akivel bevonul a bokrok közé, és elszavaltat vele valamilyen katarzist kiváltó költeményt.
Özvegy Széplaki Jolán irodalom-tanárnő, a Könyvmoly legújabb számának sztárja vállalta, hogy beszámol élete egy napjáról.
Jolán: – Amióta nem taníthatok, mert csak megfertőzném a fiatalok ártatlan lelkét a versekkel, már csak felügyelni járok be az iskolába. Aztán az ebédszünetet is kihagyva rögtön kislattyogok a faluszélre, hogy elsőként érjek a placcra, nehogy a kollégák elhappolják a nagy suskát hozó kuncsaftokat. Aztán szavalok a bokrok közt késő estig. Éjszaka alig alszom pár órát, hogy újabb verseket tanulhassak, és közben még telefonos szavalást is vállalok.
Riporter: – És milyen igényeik vannak az embereknek?
Jolán: – A többség az olcsóbb, gyors kielégülést keresi, ők beérik egy pár ezres Anyám tyúkjával. Akadnak azonban igazi kéjencek is, akik külföldi szerzők többoldalas verseire vágynak. Ez több tízezer forintba is belekerülhet, viszont többszöri katarzist is megélhetnek.
Riporter: – A legújabb kutatások szerint a versek fokozott veszélyt jelentenek az egészségre nézve. Védekeznek-e valahogyan?
Jolán: – A védekezés megemeli a tarifákat, de ha a kuncsaft kéri, természetesen védekezünk. Szájsprét vagy Tic-tacot használunk áporodott, kávégőzös szájszagunk, valamint a köpködés útján terjedő szobanövények ellen.
„Sajnos nem volt oltásom muskátli ellen. Így buktam le a feleségem előtt. Most büntetésből virágállványként állok a szobasarokban!”
STÚDIÓ
A stúdióban P. Horász Tóbiás és meghívott vendégei:
Riporter: – Jó napot kívánok! Vendégünk krónikus verskedvelő, katarzishajhász, perverz, aki nem szeretné személyazonosságát felfedni, és ezért arra kért bennünket, hogy takarjuk el az arcát egy Ady-kötettel.
Riporter: – Üdvözlöm a stúdióban!
Vendég: – Én is!
Riporter: – Beszélne nekünk a betegségéről?
Vendég: – Még gyerekkoromban kezdődött, az elemiben, mikor… Elnézést, kaphatnék egy nagyobb könyvet? Nem akarom, hogy fölismerjenek.
Riporter: – Természetesen.
Riporter: – Szóval?
Vendég: – Szóval, amikor az általános isiben a János vitézt vettük, akkor éltem át életem első katarzisát. Azóta megszállottan hajszolom a szellemi gyönyör eme kicsúcsosodását! Nem bírok meglenni versek nélkül!
Riporter: – Úgy tudom, hogy ez önnél teljesen elburjánzott, és irányíthatatlanná vált. Igaz ez?
Vendég: – Igaz. Én már olyan hiperérzékennyé váltam, hogy már egyetlen rímpár is kiválthatja a katarzisérzést!
Riporter: – Ha megengedi, ezt kipróbálom!
Vendég: – Sőt, kérem!
Riporter: – Na, lássuk csak! Róka–kóma!
A férfi összerázkódik a gyönyörtől.
Riporter: – Nahát! Nahát!
A férfi újra összerázkódik. A riporter csodálkozik.
Riporter: – De ez csak egyszerű szóismétlés volt!
Vendég: – Igen, de egyben a legegyszerűbb rímpár is!
Riporter: – Másik vendégem, dr. Kárpáti Zordon, az irodalom okozta személyiségtorzulások kiváló ismerője. Az ő arcát kifürkészhetetlen okokból egy szitával takartuk el.
Doktor: – Csakhogy én átlátok a rostán!
Riporter: – Ezt úgy érti, hogy ön a terület legkiválóbb szakértője?
Doktor: – Úgy értem, ahogy éppen gondolom.
Riporter: – Doktor úr! Hogyan lehet segíteni ezeken az embereken?
Doktor: – A válasz igen egyszerű. A megoldás a tudat más irányú lekötése. Egyik első módszerünk a négyzetméteres esőcseppszámlálás volt. Kezdetben sikeres volt az eljárás, és a statisztikai hivatal is örömmel fogadta a beteg önkénteseket. A szem azonban hamar belefáradt a számolgatásba, így a betegek, hogy látószerveiket megnyugtassák, verseskötetekhez nyúltak. Ezzel bebizonyosodott az eljárás hatástalansága. A most futó legsikeresebb terápia a csövekbe történő belebámulás. Kutatásaim kimutatták ugyanis, hogy az irodalom iránt a legkevésbé fogékonyak a csőlakók, a csövesek és a csőcselék.
A beteg vendég összerázkódik.
Riporter: – Mi volt ez?
Vendég: – Elnézést. Csak elolvastam a könyv hátulján az idézetet.
A riporter visszafordul a doktorhoz.
Riporter: – Szóval csövek!
Doktor: – Igen, cső. Betoncső, PVC cső, szennyvízcső, nyelőcső, légcső, csőtészta, makaróni… De sok esetben egy kiadós dugás is segít.
Riporter: – Dugást mondott?
Doktor: – Azt mondtam volna? Pedig azt is akartam.
...
A következő jegyzőkönyvi anyag egy fotólabor üzemeltetőjétől származik, aki feljelentette egyik vevőjét annak „erkölcstelen és gusztustalan” képei miatt.
Az üzemeltető megbotránkozva figyelte a laborgépből kijövő fényképeket. A képen látott fiút viselkedéséért rögtön elítélte, és mélységesen fel volt miatta háborodva.
Mielőtt a fiú megjött volna a képeiért, az üzemeltető, mint eladó, éppen egy idős hölgyet szolgált ki.
Hölgy: – Lenne szíves filmet tenni a gépembe? De valami olyat, ami sötétben is lát!
Eladó: – Igenis, asszonyom.
Hölgy: – Tudja, egy egész estés szexorgiára vagyok hivatalos. Lesz nagy szopás, meg minden!
Eladó: – Értem.
Az öregasszony távozik, és megérkezik a fiú.
Fiú: – Jó napot!
Eladó: – Jó napot! (Magának) Na, itt vagy, te ocsmány féreg?
Fiú: – Elnézést, mit mondott?
Eladó: – Á, semmit, csak azt, hogy milyen sok nálunk az ocsmány féreg! Azt is mondhatnám, hogy ocsmány csótány! Szinte ellepnek bennünket! Annyian vannak, hogy az egészségügyiek már ki sem mernek jönni hozzánk! He-he!… De ez egyáltalán nem befolyásolja képeink minőségét!
Fiú: – Aha.
Eladó: – (Magának) Figyelsz, te perverz versbuzi? Azt mondtam, „ocsmány csótány”. Ez rímel, nem?
Fiú: – Ööö… mondja csak!
Eladó: – Igen?!
Fiú: – Ugye, automata csinálja a képeket?
Eladó: – Ööö… hogyne, persze, természetesen! Intelligens droidok végzik a hívás és a nagyítás minden egyes részfolyamatát. A fotolaborgépből kijövő képeket kecses kis robotkarok megfogják, és belehelyezik a tasakokba. Intelligens robotok, ez igaz, de nincs semmiféle személyiségük! Nem gondolkoznak, csak teszik a dolgukat! Sosem nézegetik például kíváncsiságból az ügyfelek képeit, csak hogy egy jót röhöghessenek, vagy hányhassanak!
Fiú: – Láthatnám őket?
Eladó: – Nem, azt nem lehet! Szigorúan tilos! Meg aztán nem is látná őket, olyan apróak! A japán miniatürizáció legújabb remekei! Egy gyufásdobozban elférnének!
Fiú: – Én a képeimre gondoltam.
Eladó: – Ja, persze, he-he! Én meg azt hittem, az én hihetetlen robotjaimra kíváncsi!
Az eladó ezután azonnal hívta az Irodalom-elhárítást.
A következő részben erre a kérdésre keressük a választ:
Vajon nemzetünk nagyjai valóban megérdemlik a csodálatunkat, vagy csak átkozni való ocsmány férgek, akik a művészetnek nevezett ördögi palástban tetszelegnek, csak hogy egy kis szeretetet csaljanak ki belőlünk?
A válasz nyomában továbbra is P. Horász Tóbiás.
Az életnek talán nem is olyan különös fintora, hogy egy betegség hasznos célokat is szolgálhat. Dr. Kárpáti Zordon és katarzisz hiperszenzitívuszban szenvedő betegei a tudomány szolgálatába álltak. Jelenleg az archeológia területén dolgoznak; céljuk megtalálni Petőfi Sándor nyughelyét.
A metódus a következő:
- A betegekkel Petőfi-verseket olvastatnak.
- A mocskos perverzek rímenként élnek át erkölcstelen katarzisokat, amelytől minden jóérzésű költő forogni fog a sírjában.
- A technikus kollégák egy igen érzékeny műszerrel, a poét-o-méterrel bemérik a forgolódás helyét.
És a fáradozást siker követte! A kitartóan, éjjel-nappal kutató csoport végül megtalálta Petőfi Sándort! Egy Tokaj-vidéki borospincében borozgatott egykedvűen.
A sztárköltő azonban nem sokat örülhetett újbóli felfedezésének.
Petőfi 1848-ban égve felejtette a petróleumlámpáját, így annak közüzemi számlája másfél évszázad alatt csillagászati értéket ért el, melyet Sándor képtelen volt kiegyenlíteni. A hatóságok azonnal lecsaptak rá, és börtönbe zárták a fizetésképtelen költőt. A költő tiltakozik.
STÚDIÓ
A stúdióban P. Horász Tóbiás és vendége.
Riporter: – Vendégem dr. Kutyafejű Atanáz, Petőfi Sándor ügyvédje. Halljuk, mik a fejlemények a Petőfi-ügyben?
Ügyvéd: – Védencem azt állítja, hogy ő nem Petőfi Sándor, amivel vádolják.
Riporter: – Akkor kicsoda?
Ügyvéd: – Haynau.
Riporter: – Haynau?
Ügyvéd: – Igen.
Riporter: – A kegyetlen, a vérszomjas Haynau? A császári fővezér, Julius Heinrich Friedrich Ludwig von Haynau? Az a Haynau, akit az egész nemzet gyűlöl, mert több tízezer honfitársunkat mészároltatta le?
Ügyvéd: – Ööö… valóban ilyet tett volna?
Riporter: – Igen.
Ügyvéd: – Akkor nem az a Haynau.
Riporter: – Hát?
Ügyvéd: – Az a Haynau, aki egy távoli, csendes kis norvég halászfaluban élt, és bálnavadászattal foglalkozott.
Riporter: – Szóval bálnára vadászott.
Ügyvéd: – Igen.
Riporter: – Kék bálnára?
Ügyvéd: – Ööö… igen.
Riporter: – A kék bálna a kipusztulás szélén áll, ezért szigorúan védett állat. Ehhez mit szól?
Ügyvéd: – A francba, nem kellett volna elvállalnom ezt az ügyet.
Haynau, norvég bálnavadász, alias Petőfi Sándor, elítélt, a Nemzeti Dal elszavalásával nem engedélyezett katarzist váltott ki a börtönlakókból.
Ezen tettéért Petőfi Sándort a legfelsőbb bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a következő életére is.
A tömeg izgatott a Petőfi-ügy alakulása miatt.
Aki kérdez: az utca embere (aki nem vállalta arcát. Máskor majd meggondolja.)
Az utca embere: – Ez képtelenség! Hogy fogja megtalálni a rendőrség az újjászületett, előző életbeli Petőfit, hogy érvényre juttassa az ítéletet?
Párhuzamos projekt: Gondolatszonda
A megszólaló ember agyhullámait letapogatják a szondával, bizonyítandó azt, hogy az emberek teljesen másra gondolnak akkor, amikor szavaikat kimondják.
A kérdező ember teszteredménye: „Ommmmmmmmmmmmmmmm.”
Aki válaszol: dr. Mindentudó Nagyokos, jogászokoska.
Dr. Mindentudó: – Természetesen sehogy! Ezért megkérjük az elítéltet, hogy jelentkezzen a büntetés-végrehajtó intézetben, midőn elérte 18. életévét, és ráeszmélt arra, hogy ő az előző életbeli Petőfi Sándor. Így az elítéltnek lesz alkalma arra, hogy letöltse életfogytiglani börtönbüntetését, plusz 18 évet, melyet jogtalanul szabadlábon töltött!
Párhuzamos projekt: Gondolatszonda
A válaszoló teszteredménye: „Éjszakánként viszketni szokott a segglukam.”, „Olyankor megvakarom.”, „De erről úgysem fogok beszélni.”
És most teljesen öncélú bégetést fognak hallani.
Teljesen öncélú bégetésünket hallották. És ezzel most sikeresen össze is zavartuk önöket. Teljesen megfeledkeztek a korábbi riportról, így fel sem fog tűnni, ha ezen a ponton egyszerűen abbahagyjuk.
* * *
A Hónalj-ügy folytatódik
Gyanúsan gyanútlanul viselkedő férfit tartóztattak le ma délben, a Siralomvölgy patikában. A rendőrség szerint a férfinak köze lehet a pár héttel ezelőtt kirobbant, kellemetlen Hónalj-ügyhöz.
A kihallgatáson a férfi elmondta, hogy a hónalja sugallatára vásárolta meg a hajnövesztő szert, de azt álmában sem gondolta volna, hogy ezen tettével egy globális merénylet cinkosává válik.
A férfi hónalja mindeközben mélyen hallgatott. S miután szépen kérték, sem beszélt, a hatóságok úgy döntöttek, hogy keményebb eszközökhöz fordulnak. Kínvallatásnak vetik alá a hónaljat.
A titkosszolgálatok közönségkapcsolati osztályának kínzással foglalkozó részlege a Hónalj-ügy kirobbanása óta igen nagy gyakorlatot szerzett hónaljak kínvallatásában, így ezúttal is magabiztosan állt neki a munkának. A jól bevált módszer – mely a halolajjal kenegetés, majd macskákkal nyalatás – most is meghozta a maga eredményét. A hónalj megtört, és mindent bevallott. Elárulta, hogy a Haj-rá haj- és szőrnövesztőszer gyártója fizette le (egyébként egy nevetségesen olcsó, ráadásul női parfümmel), hogy bírja rá a férfit a szer megvásárlására.
A szer gyártója több helyről is megerősített hírek szerint divatba akarja hozni a dús szőrzetet, és ennek népszerűsítése céljából komoly reklámhadjáratba kezdett. De vajon kinek állhat érdekében eme gusztustalan testi bozontot népszerűvé tenni?
A figyelem a Haj-rá-ra terelődött.
* * *
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 23
Havi: 113
Össz.: 30 750
Látogatottság növelés
Üdvözlet Lee ParillaZzo univerzumában! - © 2008 - 2024 - leeparillazzo.hupont.hu