A nagyYIPYIPkönyv9 folytatása

 

 

Budapesti Duna-part, riportfilm-forgatás

 

– Üdvözlöm önöket!

Ma egy nagyszerű emberről szeretnék önöknek mesélni. Egy egyszerű, ugyanakkor hatalmas tehetséggel megáldott gyöngyszemről, aki méltán kerülhetett volna be hazánk nagyjai közé. Ám hogy ez mégsem valósulhatott meg, annak az a bosszantó magyarázata, hogy ez az ember folyton rossz helyen tartózkodott rossz időben, de csak azért, mert ő maga mindig is úgy gondolta, a legjobb helyen van a legjobb időben. Vagyis hogy érthetően fogalmazzak, szándékosan olyan dolgokba ütötte az orrát, ahová mások szerint nem kellett volna. Így ez az ember hiába volt megáldva isteni riportkészítői tehetséggel, a munkái – melyek díjak özönét nyerhették volna el a szakmai zsűriktől – egytől-egyig eltűntek, mintha nem is léteztek volna. Rémisztően tehetséges és irtózatosan intelligens hősünk azonban idővel rátalált arra a titokzatos valamire, ami elvágta őt a díjaktól, a pénzjutalmaktól és a tömegek imádatától. Ez a valami mindannyiunk óriási megdöbbenésére egy titkos szervezet volt, melynek feladata, hogy mindazon titkok, melyeket szupertehetséges hősünk a riportjai révén önök elé kívánt tárni, továbbra is titkok maradjanak. Ez a szervezet a Vérvörös Csillag, hazánk nemzetvédelmi hivatala. Egy szervezet, mely arra rendeltett, hogy minket megvédjen a felesleges izgalmaktól, ugyanez másképp fogalmazva, hogy bugyután bámuló bamba birkák maradjunk. Riportkészítő zsenink pedig épp azon munkálkodott, hogy briliáns riportjaival felnyissa a szemünket. Ám azok nem jutottak el a szemünkig, mert a Vérvörös Csillag Statisztikai osztálya sorra töröltette azokat a Dokumentum-eltusolási osztállyal. Hősünk próbálkozott néhány közönséges, leleplezésektől mentes riport készítésével is, ám ezek ugyanúgy eltűntek a nyilvánosság szemei elől, mint korábbi, világmegváltó darabjai. Ekkorra már bizonyossá vált, hogy kormányszintű összeesküvésről van szó, így nyomozásba kezdett a számára még ismeretlen szervezet felderítésére. Nem is sejtette, hogy jó néhány riport elkészítését épp a Vérvörös Csillag rendelte meg, mert az alkalmazottai statisztika alapján kapták a fizetésüket, és hiányzott még pár betiltani való dokumentum a szépen felfelé menő statisztikához. Így támadtak hátba, és törtek derékba egy csodálatos karriert, és fosztották meg a nagyközönséget attól, hogy egy isteni tehetségnek hódolhasson.

De vajon ki fogja-e tudni heverni ez a nagyszerű ember ezt a megrázkódtatást? Vajon lesz-e elég lelkiereje ahhoz, hogy a benne felgyülemlett haragot leküzdje? Vajon az élet kárpótolja-e mindezért, és ő képes lesz-e azt elfogadni?

A múlt héten váratlan fordulat következett be, mely azonnal véget vetett a titokzatos szervezet utáni nyomozásnak. A megsebzett riporter telefonhívást kapott a Vérvörös Csillag nevű nemzetvédelmi szervtől, és részletesen beszámoltak neki mindenről. Elmondták, hogy az összes riportját ők tüntették el, kezdetben nemzetvédelmi célból, később már anyagi megfontolásból is. Hosszasan dicsérték munkáit, és hozzátették, hogy valóban óriási tehetség, és szörnyen sajnálják, hogy hivatali indokkal tönkretették a karrierjét. Aztán hozzátették, hogy most világvégi elszámolást tartanak, és mindenkitől bocsánatot kérnek, akiknek ártottak. Továbbá megkérték, hogy kárpótlásként fogadjon el egymillió–frillió–grillió–csillivillió forintot, és ő nem utasította vissza.

P. Horász Tóbiás utolsó leleplező riportját látták! Vagyis nem fogják látni, mert megígértem a WC-nek, hogy önként átadom nekik betiltásra.

Most búcsúzom, a viszontlátásra!

Oké, fiúk, végeztünk! Szedjétek össze a cuccot! Tudjátok, most épp arra gondoltam, hogy veszek magamnak egy banánköztársaságot, és diktátor leszek…

– Elnézést, uram! Tud nekünk segíteni? Mi lenni turista, mi jöttünk nagyon messziről, és nem beszélni jól Budapest ország nyelve. Több órán át utaztunk, hogy ideérjünk. Indultunk szülőföldünkről autóbusszal, egyrészt, mert Böhönyén nincs repülőtér, másrészt, mert eróplán tuti lezuhan. Nagyobbik fiam van nagyon okos, sokat néz tévében világhíradó, nesenel dzseografik. Ott lát paszulygyerek, hogy repülőgép van nehéz, törékeny fémből. Nem bírja sok kövér ember terhe, így aztán eltör. Földben pedig van éhes mágnes, ami megeszi fém repülő tárgy. Jöttünk ezért busszal. Keszthely szitinél hajóra szálltunk, és utaz mi át nagy-nagy tenger egészen Sió Fokvárosig. Mondják emberek gyakran: világ van kicsi! Na jó, de mi nem gondoltuk eddig, hogy ennyire! Mikor mi utaz át Székesvasington, futunk bele történelmi viziváros, Velence. Az lenni nagy csalódás. Sok kicsi hausz távol víztől. Asszony mondja, biztos apály van. Most mi megérkez Budapest, és mi keres vas szűz, ki tart markában egész világ szent szörfdeszkája…

– Balga ember! Az nem szörfdeszka!

– Persze! Én mondani asszonynak, de ő kitart, hogy bohém lány vár negyvennapos dagály, mikor ő mehet újra hullámokon lovagolni. Én mondom, ez lenni nagyon hülye ok szoborállításra. Szerintem vas szűz lenni buta, kövér emberek védőszentje, kik nem néznek világhíradó, nesenel dzseografik, és ülnek fel aeroplán. Vas szűz nyújt nekik vissza letörött repülőgépszárny…

– Ugyan már! Miket hord itt maga össze a Szabadság-szoborról? Látja, ott van fent… Te jó ég! Mi van ott fent?! Mi van ott fent…

– Látja, maga se tudja… Figyeled, asszony?! A Szabadság-szobor! Mondtam én neked, hogy egyszer elviszlek Ámerikába!

 

 

* * *

 

 

Nagyon híres televízió társaság, vetítőterem

 

Egy film utolsó perceit vetítik. Jelen van az igazgató (I), és a két alkotó (A1, A2).

 

A filmen éppen egy megfigyelő állomást látunk. Rengeteg számítógép; színesen villódzó monitorok; a falakon pislogó kontrollámpák tucatjai; űrhajós, ufós poszterek; térképek; falinaptárak. A helyiségben kedélyesen társalgó férfiak.

– Na, történt valami, amíg távol voltam? – kérdi egyikük.

– Semmi – mondja a másik, miközben unottan eszik, és a falon lévő észlelési naptárra mutat, melyen minden dátumhoz oda van írva: „Észlelés – SEMMI”.

– És hogy van a család? Gyerekek jól vannak?

– Köszönöm kérdésed, mindenki jól van. És veled mi újság, Cummings? Olyan sokáig voltál kint a mellékhelyiségben!

– Hát, tudod, még mindig bántanak a szelek. És ez nekem annyira kellemetlen!

A férfi zokogni kezd. A másik feláll a székéből, odalép hozzá, és együtt érzően megfogja a vállát.

– Majd elmúlik, meglátod! Én hiszek benne!

Vége a filmnek, a teremben felkapcsolják a lámpákat. Az igazgató ideges.

 

I:         – Mi volt ez a szar???!!!

 

Az alkotók zavartan és értetlenül néznek egymásra, majd az igazgatóra.

A1,A2:– Az Ufókutató-bázis.

I:         – Az Ufókutató-bázis?! AZ UFÓKUTATÓ-BÁZIS?!!!

A1,A2:– Igen, az.

I:         – Megmondjam, mi volt ez, uraim? De már megmondtam! Egy szar! Egy unalmas szar!

A1,A2:– … (Zavart pislogás)

I:         – A legizgalmasabb rész az volt, amikor Cummings bejelentette, hogy szorulása van!

A2:      – Aha, az tényleg nagyon jó!

A1:      – Az én ötletem volt.

I:         – És hol vannak az idegenek? Hol vannak a csészealjak? Hol van az izgalom?

A2:      – De uram, a csészealjaknak semmi realitásalapjuk nincs!

A1:      – Igen, uram! A valóság pont olyan, amilyennek mi bemutattuk!

I:         – De engem nem érdekel a valóság!

A1:      – Uram! A valószínűsége annak, hogy az ember ufót észleljen, a legszerényebb számítások szerint is millió az egyhez! Nos, én és a kollégám igencsak elrugaszkodtunk a valóságtól, amikor úgy döntöttünk, hogy a kétszázadik rész körül megtörténik az első ufóészlelés! Egy izzó fénypont az égen!

I:         – Na, végre!

A2:      – De úgy harminc résszel később kiderül, hogy csak egy eldobott cigarettacsikk.

I:         – És mi a fene történik addig?!

A1:      – Hát, például bedöglik az egyik számítógép, és ki kell cserélni. Bellock szakállat növeszt, Cummings pedig valami gyógyteától kigyógyul a bélproblémáiból.

I:         – Uraim! Azt hiszem, mi nem értjük egymást! Ha ez egy ufókutató-bázis, akkor legyenek ott ufók, mert hol máshol legyenek, ha nem ott?! Világos vagyok?!

A1,A2:– … (Újabb zavart pislogás)

I:         – Csészealjakat akarok! Különös fényeket akarok! Gabonaköröket akarok! Tehéncsonkítást akarok! Nagyszemű marslakókat akarok! Félelmet, hisztériát, téveszméket, apátiát, igazi űrbéli elnyomást, és nyáladzó szörnyeket akarok!!! Megértették?!!!

 

            Az alkotó páros megértette. És hogy bizonyítsák, mennyire megértették, azonnal hozzá is fogtak, hogy eleget tegyenek az igazgató akaratának. Testük lassan olvadni kezdett, mint két égő viaszgyertya. Vonásaik és emberi formájuk elenyészett két kupac, visszataszítóan lüktető masszában, mely a friss reggeli hányás, majd a másnapos, hideg marhapörkölt állagán túl megállapodott saját hátborzongató megjelenésű alakjában. Egyikük egy ijesztően szőrös hónalj volt, melynek szőrrengetegéből sértetten bámult kifelé egy rózsaszín fürdőszivacs, másikuk pedig egy haragos tekintetű harisnyanadrág.

 

YIP:    – Mekkora csalódás ez a bolygó, nem igaz, fiúk?

H&Sz:            – A Kozmikus Játszóterek Katalógusában valahogy nem így hirdették.

YIP:    – Ezen a bolygón egyszerűen képtelenség érvényesülni! Mármint emberként! Mert idegenként egész pofás hisztériát tudunk kelteni!

H&Sz:            – Á, az uncsi!

YIP:    – Apámnak megint igaza volt. Csapnivaló ez a bolygó! De hát saját foltján tanul a zokni. Na, fiúk! Csapjunk oda nekik, aztán tűnjünk innen!

 

 

 

Háromszoros hurrá Yipnek!

 

YIP-YIP, HURRÁ!

YIP-YIP, HURRÁ!

YIP-YIP, HURRÁ!

 

YIP:    –  Várjatok még, ne rohanjatok! Szuvenírt kell hazavinnem a lányoknak! Szerintetek világégés idején hol lehet jó minőségű holdjáró cipőt találni?

H&Sz:            – Emiatt ne aggódj, Yip! Ha kell, feltúrjuk érte az egész bolygót, csak hogy megtaláld a megfelelőt!

 

* * *

 

            Akkor ezzel le is zárhatjuk az ügyet, mert szerintem megtaláltuk, amit kerestünk. Most már mindannyian okosabbak vagyunk.

            Azonban úgy érzem, meg kell nyugtatnom benneteket! Ha aggódnátok a világvége miatt, ne tegyétek, nem érdemes! El kell mondanom, hogy soha nem volt ilyen szép az élet, mint most! Komolyan! Ez a csodálatos katasztrófa megszabadította a bolygót az összes földi (és persze földön kívüli) elnyomótól. Így most a tisztességes emberek végre szabadon és boldogan élhetnek.

            Persze az újrakezdés nem volt könnyű, de hamar túltettük magunkat a nehézségeken, és most már büszkén elmondhatom, hogy Magyarország igazi nagyhatalom!

            A megmaradt, most már baráti szövetségben élő nemzetek minden évben versenyt rendeznek a nemzeti össztermékből, vagyis hogy melyik ország ér el nagyobb gazdasági fejlődést. Nos, idén sikerült megelőznünk a mindezidáig élen járó Botswanát! Nem volt könnyű, az afrikaiak nagyon jók kosárfonásban! De hogy minek köszönhetjük a sikerünket?

            Mivel a katasztrófa megsemmisítette az olajon alapuló gazdaságot (ami attól eltekintve, hogy az életünket az őskorból kellett folytatnunk, nagyon is örvendetes dolog), egy új energiahordozót kellett találnunk, amire a gazdaságot újra meg lehetett alapozni. És ez az új energiahordozó az Erős Pista lett! A kísérletek bebizonyították, hogy remekül alkalmas a benzin helyettesítésére, így most már újra használhatjuk autóinkat, beindult a szállítmányozás, és rohamosan fejlődik a gazdaság! Remek kilátásaink vannak! Azt tervezzük például, hogy öt éven belül Erős Pistával hajtott űrhajóval embert juttatunk a galaxison túlra! Ahhoz viszont még nagyon sok paprikát kell termelnünk. Termőföldből szerencsére van elég, egész Eurázsia parlagon hever!

            De ez még a távoli jövő.

            Ja, és Mátyás! Mátyás nagyon király!!! Újbóli megkoronázásának ceremóniája után elmesélte a népnek, hogy fogalma sincs, hogyan került ide. Elmondta, hogy annyira meg volt zavarodva a modern életünkre jellemző sürgés-forgástól, meg a sok, számára teljesen ismeretlen és érthetetlen technikai kütyütől, hogy azt hitte, csak álmodja az egészet, és alig várta már, hogy fölébredjen. Ez persze nem történt meg. Ehelyett azonban az történt, hogy jöttek az idegenek, meg a meteorzápor, és ezek együttes hatására eltűnt minden az életünkből, ami modernnek és újkorinak számított. A visszamaradt környezet annyira középkori hangulatot árasztott, hogy amikor mindenki más maga alatt volt, Mátyás végre magára talált, és erőskezű uralkodóként kézbe vette az országot, mindannyiunk nagy-nagy örömére.

            Hát ez is egy jó pont a világvége mellett.

            Most már tudjátok, hogy mit nyerhettek, és mit veszthettek.

Ha mégis szeretnétek elkerülni a katasztrófát, akkor volna néhány megfontolandó tanácsom:

 

1. Engedjétek kibontakozni a kezdő művészeket! Nem tudhatjátok, melyik bolygóról jöttek, és mit hoztak magukkal!
2. Vigyázzatok gyermekeitekre, neveljétek őket szeretetben, hiszen ők a felnövekvő generáció, övéké a jövő, és náluk fognak landolni a hosszúlábúak!
3. Készüljetek fel jól a hosszúlábúak érkezésére, nehogy elszalasszátok őket!
4. Legyetek figyelmesek a terhes nőkkel! Vagy azért, mert terhesek, és életeket adhatnak, vagy azért, mert rendkívül okosak, és életeket menthetnek!
5. A parafenoménok ne bűvészmutatványokra pazarolják a képességeiket!
6. Keressétek meg Mátyást, és haladéktalanul ültessétek trónra!

 

És ha mindezek mellett még Istennel is jóban vagytok, nyert ügyetek van!

 

VÉGE

 

 

Ide várom a véleményeket: yipyip12@gmail.com

 

Oldal: A nagyYIPYIPkönyv10
Üdvözlet Lee ParillaZzo univerzumában! - © 2008 - 2024 - leeparillazzo.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat