A nagyYIPYIPkönyv7 folytatása

 

 

            Pondró Béla, hajógyári munkás az Árpád hídi vasútállomáson egy laza, kétujjas mozdulattal a sínek közé pöckölte tövig szívott cigarettacsikkjét, és tette mindezt annak ellenére, hogy a csikkgyűjtő edényzet ott volt mellette kétlépésnyire. Az eset egyetlen szemtanúja Agyhalmi Prunzi bácsi volt. (Persze több szemtanú is volt, csak ők nem vállaltak felelősséget a látottakért.) Prunzi bácsi a vasútállomás megbízott gondnoka, már évtizedek óta e hely megszállott őrzője. Szinte személyes jóbarátja már az állomás valamennyi padjának, villanyoszlopának, talpfájának és kavicsának. Legfőbb ellenségének a szemetet tekinti, melyet munkája természetes részeként mindig nagy-nagy alázattal összetakarít.

 

             Ám ez a nap más volt, mint a többi. Április 5-t írtunk, és ezen a napon az Országos Parafenomén Szolgálat előrejelzése szerint egy enyhe bölcsességfuvallat vonul végig az országon. Ez a bölcsességfuvallat érinthette meg Prunzi bácsit, aki egyik pillanatról a másikra hirtelen felvilágosultnak érezte magát, és teljes megtisztulásra vágyott. Meg is kérte a kedves feleségét, hogy segítsen neki megtisztítani a csakráit, mire a jóasszony kipucolta az állomás illemhelyének valamennyi vécécsészéjét. Prunzi bácsi eme emelkedett hangulatában pillantotta meg a sínek közé repülő cigarettacsikket, és egy másodpercet sem habozva, azonnal hívta a rendőrséget.

 

             A helyszínre kiérkező rendőrtisztet szintén megérinthette aznap a bölcsességfuvallat, melynek több jele is mutatkozott. Például nem gyorsétteremben reggelizett, kávé nélkül is jól érezte magát, nem motozott utcai örömlányokat, és vissza tudott utasítani egy vesztegetési ajánlatot. És ami most a legfontosabb: komolyan vette a csikkdobálós bejelentést.

 

A csikk feltételezett röppályája

 

            A meggondolatlanul szemetelő Pondró Béla perceken belül a bíróságon találta magát. Pechjére a bírót, Kiver Teofilt aznap szintén megérinthette a bölcsességfuvallat, mert az esetet meghallván, rögtön félrehajította a hazug törvényhozók igazságtalan törvényeit, és ahelyett hogy az ügyet ősi hagyományok szerint évekig elhúzta volna, azonnali ítéletet hirdetett, mely így szólt: Vétessék el a bűnös karját, hogy földanya arcára szemetet hinteni azzal többé ne tudjon! És hogy az ítéletvégrehajtó intézet se tudja elhúzni az ítélet végrehajtását, Kiver bíró ott helyben neki is látott az elítélt csonkításának, saját disznóölő kiskésével.

            Ekkor történt, hogy az Országos Parafenomén Szolgálat bejelentette, hogy a megérzéseik már nem a régiek, és a bölcsességfuvallat-előrejelzésük sajnos téves volt. Mindenkitől elnézést kértek a félretájékoztatásért, és hozzátették, hogyha bárki is hasonlót érzett a mai nap, akkor annak okát csakis magában keresheti.

            Kiver bíró a hír hallatán megrettent, hogy az előbbi, igazságos ítéletéért majd saját magának kell felelősséget vállalnia, ezért zsebkésével egy gyors mozdulattal megvonta magától az élethez való jogot.

            Az ekkor már félkarú Pondró Béla nem érte be ennyivel. Az ügyet perre vitte, és az új ítélet így hangzott: Az apák bűneiért vállaljanak felelősséget a fiaik! Így Pondró Béla fia, Pondró Bendegúz mehetett a sínek közé csikket gyűjteni, ifjabb Kiver Teofil pedig búcsút mondhatott a jobb karjának. A fiú azonban az ítélet végrehajtása elől megszökött. Búcsúlevelében – melyet édesanyja, özvegy Kiverné Tökös Irma talált meg a fiú szobájában – neheztelően ír az ítéletről. Arról panaszkodik, hogy tizennégy hosszú évébe telt, mire megtanult jobb kézzel önkielégíteni, és most kezdheti az egészet elölről bal kézzel! A fiú a bánatát versbe is öntötte, de tartalma miatt sajnos nem közölhetjük le.

 

A Cenzúra Magazinnak azonban sikerült ezt is megszereznie!

Következzék hát a megboldogult Kiver Teofil és felesége, özvegy Kiverné Tökös Irma (hát, haláli ez a név!) közös szerzeményének, ifjabb Kiver Teofilnak a verse!

 

 

Óda a Jobb Kezemhez

 

 Ó, Jobb Kéz, egyetlen Jobb Kezem!

Te, aki magányosan csüngsz vállam jobbikján,

Velem vagy jóban-rosszban, és én Veled – jobb híján.

Mozgékony a csuklód, s végeden kecses ujjak,

Melyek – ha kell – hengerhez is idomulnak.

Nincs nemesebb feladata egyetlenegy kéznek,

De átadhatnád végre posztod valamely női alkatrésznek!

Ó, Jobb Kéz, én még akkor is szeretnélek, ha csak négy ujjad volna!

De ha csak három, azt hiszem, akkor már nem.

Mindenesetre akkor még mindig ott van a Bal Kezem.

 

 

Óda a Bal kezemhez

 

Ó, Bal Kéz!

Azt hiszem,

Mi nagyon jóban lennénk,

Ha nem lenne Jobb Kezem!

 

* * *

 

 

Híres tévétársaság, vetítőterem

 

A helyiségben jelen van az igazgató (I), és egy alkotó páros (A1, A2), akik legújabb ötletüket jöttek bemutatni.

 

I:         – Mi akar ez lenni?

A1:      – Ő Gizella, az óriástyúk!

I:         – Komolyan? Én azt hittem, Jenő, a törpeuszkár!

A2:      – Nem, uram, nem az. Bár, ha jobban megnézem… Nem, akkor sem.

I:         – Szóval?

A1:      – Gizella, az óriástyúk. Az új akció-horrorfilmünk!

A2:      – A szlogen: „Futás! Jön az óriás kloakás! Meneküljön, aki csak tud! Aki nem tud, annak nem kell.”

A1:      – Rémisztő, pont úgy, ahogy maga szereti!

I:         – Rémisztő? Egy csirke?

A1:      – Igen. A csirkék nagyon rémisztőek! Én rettegek tőlük! Folyton kicsípik a szálat a harisnyámból!

A2:      – És ha találkoznának egy szivaccsal, biztos azt is széttépnék!

A1:      – Ó, igen! A csirkék félelmetesek!

I:         – Hát, nem is tudom. És miről szól a film?

A1:      – A történet a távoli Bábolnán kezdődik, a csirkekeltetőben, ahol a maga rutinja szerint zajlik az élet. A csirkék hangosan csipognak, faltól falig rohangálnak, nagyokat ürítenek, és közben fogyasztják a napi betevő atomhulladékukat. Eddig semmi rendkívüli…

A2:      – Ám egy napon, ki tudja, hogyan, egy biogazdálkodásból származó, tiszta búzaszem kerül a tápba…

A1:      – És az egyik csirke, hamm, bekapja!

I:         – És fogadjunk, hogy ez a csirke lesz Gizella, az óriástyúk!

A1:      – Nem, dehogy! Ez a csirke azonnal elpusztul, mert a szervezete nem bírja feldolgozni az idegen anyagot.

I:         – És akkor hol van Gizella?

A2:      – Á, ő majd Budapesten fog megszületni, a Bosnyák téri piacon!

I:         – De akkor mi köze az egész sztorihoz a bábolnai csirkekeltetőnek?

A1:      – Hát, valójában csak annyi, hogy ott is vannak csirkék.

A2:      – Csak, tudja, szerettünk volna beletenni a filmbe egy krimi szálat, ami izgalmasabbá teszi a sztorit.

A1:      – Képzelje, a nyomozás során az fog kiderülni, hogy a búzaszemet az a János bácsi juttatta a tápba, aki egyébként nap mint nap kiganézza a tyúkokat. Hosszas bírósági tárgyalás kezdődik, mert János bácsit megvádolják, hogy tönkre akarta tenni a csirkefarmot. Telnek a hetek és a hónapok, ügyvédek jönnek, aztán mennek. János bácsit támadások érik többször is a munkahelyéről és a közéletből, és a családja is kitagadja. Aztán, amikor már teljesen megfenekleni látszik az ügy, János bácsi nem bírja tovább, és feltárja előttünk sötét titkát. Mivel a csirkeganézásból nem tud megélni, ezért másodállást vállalt, méghozzá feketén, a közeli biogazdálkodásban. Azon a bizonyos napon, amikor a bűntény megtörtént, nem takarította le elég alaposan a ruházatát, miközben illegális munkahelyéről a legális munkahelyére igyekezett. Így eshetett meg, hogy a zoknijába szorult búzaszem a csirketápba hullott.

I:         – És, és mi történik eközben Gizellával?

A2:      – Á, az nem olyan érdekes!

A1:      – Hát, ő csak sétálgat fel-alá a főváros utcáin, ijesztegeti az embereket, és közben kicsíp egy-egy szálat a menekülők zoknijaiból. Valójában csak költésre alkalmas fészket keres magának, és meg is találja azt a négyes metró Gellért téri állomásgödrében. Az emberek közben mindenféle eszközzel próbálják elpusztítani, mert ijesztő őnagysága veszedelmes kisebbség a szemükben, és még mielőtt Gizellának a városi bíróságon sikerülne kiharcolnia a szavazati jogot, a BKV ráküldi a fúrópajzsot, és Gizella feltrancsírozódik.

A2:      – Húsára azonnal rávetik magukat a környékbeli nagyáruházak, így ezzel a történettel meg is teremtettük a nevetségesen olcsó csirkehús városi legendáját!

A1:      – Na, hogy tetszik?

I:         – Az igazat megvallva, a vége egész jó! A bábolnai részt kivágjuk belőle…

A2:      – Á, pedig az a lelke az egésznek.

I:         – A maradékkal pedig sürgősen csinálnunk kell valamit, hogy ne hasonlítson olyan átkozottul nyilvánvalóan a Godzillára!

A1,2:   – Micsoda???

I:         – Ugyan már, fiúk! Ezer csillagnál is fényesebb, hogy a Godzillától loptátok az ötletet!

A2:      – Ez nem igaz!

A1:      – Úgy van! Kikérjük magunknak a gyanúsítgatást!

I:         – Fiúk! Godzilla–Gizella! Óriásgyík–óriástyúk! Ez is akció-horror, meg az is!

A2:      – Ez akkor is sértő! Ez a történet egy ősi népmese az én szülőföldemen!

A1:      – Az enyémen is! És ez a Godzilla ráadásul nem is félelmetes! Én egyáltalán nem félek tőle! Végül is kiköpött olyan, mint a nagyanyám!

I:         – Gizellát akkor is félelmetesebbé kell tenni! Mondjuk, lehetne három feje!…

A2:      – Á, uncsi.

I:         – A csőréből okádjon gennyes vért, a kloakájából pedig hatalmas albínó vámpír bélgiliszták másszanak elő! Igen, így sokkal jobb lesz! A 6-12 éves korosztály egyszerűen zabálni fogja!

A1:      – Oda a jó kis bábolnai sztorink.

I:         – Jól van. Ennyit Gizelláról. És most, fiúk, új megbízást kapnak! Akarok egy új tévéfilmsorozatot! Olyat, ami eddig még nem volt! A címe pedig ez legyen: AZ UFÓKUTATÓ-BÁZIS. Lássanak hozzá!

 * * *

 

 

SPORTHÍREK

 

            Zúzó Pepi, aranyérmes úszó Európa-bajnok ismét botrányosan nagy fába vágta a fejszéjét, amikor úgy döntött, futballcsapatot alapít. Az ötlettel egészen addig nem volt probléma, amíg a csapat mérkőzést nem vállalt. Amikor elkezdődött a játék, a sportriporter csak hebegett-habogott, képtelen volt rendesen közvetíteni a mérkőzést.

            Mint kiderült, a gondot a Pepi által szerzett szponzor, és annak különleges kérése okozta. A szponzor nem volt más, mint a közelben lévő, erotikus termékeket forgalmazó és szolgáltatásokat nyújtó szexbolt, amelynek kifejezett kérése az volt, hogy a játékosokat kereszteljék át a szponzor tevékenységi körének megfelelően.

            És most részlet a mérkőzés első percéből:

„Szopósnál a labda, átpasszolja Nyalifalizónak. Ő aztán továbbküldi Vibrátorosnak. Kisköcsög a túloldalon nagyon várja a labdát, de végül is Seggreverő kapja meg, aki egyből tovább is küldi B*… B*… Micsoda? B*szógépnek??? Na, én ezt nem folytatom!”

            A bíró lefújta a meccset, és figyelmeztette Pepit, hogy addig nem folytathatja a csapat a játékot, amíg nem talál neki új szponzort. Így hát Pepinek azonnal cselekednie kellett. Szerencséjére egyik rajongója, Mellékesné Megmaradt Rezeda, épp kint volt a meccsen, és mint a sarki 100 Ft-os bolt tulajdonosa, vállalta a szponzor szerepét. Így a mérkőzés rövid szünet, és egy kis egyezkedés után végre folytatódhatott.

            Részlet a folytatásból:

„A 100 Ft-osoknak sikerült megszerezniük a labdát, most éppen Felmosóvödör 300 Ft kergeti a bőrt. Átpasszolja Négyfunkciós Zöldségpucoló 390 Ft-nak. Ő rövid cselezgetés után előrerúgja, majd a magasan ívelt labdát Nejlon Alsógatya 250 Ft fejjel leveszi, egyből továbbpasszolja, és GÓÓÓL! A góllövő Térdzokni Egyet Fizet Kettőt Kap Akció 150 Ft boldogan ugrik Rezeda asszony és Pepi nyakába…”

* * *

 

 

Itt van végre a mindent törlő Csodakendő!

 

Szennyes edény? Piszkos ruha?

Meg egy halom bűzös dzsuva?

Ne ízlelje, ne szagolja!

A csodakendő letarolja!

 

Csodaszámba megy e kendő,

Mely lakást tisztít, egy-kettő!

És boldog ember, aki őt választja,

Házimunka többé nem fárasztja!

 

 

„Jó napot! Tóth Béla vagyok! Ez pedig itt az új, mindent törlő Csodakendő!”

 

*     – A tisztítóhatás csak illusztráció. Valójában egyszerű digitális trükk.

**   – A kendő csak illusztráció. Valójában ez egy fürdőszivacs.

*** – Tóth Béla csak illusztráció. Valójában ő Tóth Bálint, pályakezdő színművész, aki azért nem vállalja személyazonosságát, mert szégyelli, hogy karrierje beindítása érdekében hazug reklámokban kell szerepelnie.

 

 

WC – Valahol a felfordulás közepén

 

Katonák vezetnek egy férfit a százados elé.

 

– Százados úr, jelentem, előállítottuk Tóth Béla Bálint szivacskendő-reklámozó egyént, az egyetlen embert, aki a Hónalj és Szivacs-ügy kapcsán, és annak minden viszonyában, mint „varrjuk a nyakába az egész tetves balhét, hogy rólunk végre leszálljanak”, röviden balek vagy palimadár, szóba jöhet!

– Ez nagyszerű! Vezessék a 18-asba! Azonnal kihallgatjuk!

 

Benyitnak a 18-asba. Odabent egy férfi ül.

 

– …Nem Jónás, Gerzson, Tihamér, Vince, Elek, Bonifác, vagy akár Ödön! Hanem X!…

 

Becsukják a 18-ast.

 

– Ez foglalt. Menjünk a 20-asba!

 

20-as tárgyaló, kihallgatás

 

– Akkor halljuk! Hogy került kapcsolatba a szivaccsal?

– A forgatáson mutatták be nekem.

– Szóval a forgatáson. És milyennek ismerte meg?

– Rózsaszínnek.

– Szóval rózsaszínnek. A kis kétszínű. És nem akarta, mondjuk, ez a szivacs lelökni magát a lépcsőn?

– Nem, dehogy.

– És ugyan miért ilyen biztos benne?

– Egyszintes épületben forgattunk. Nem volt lépcső.

– És nem fenyegetőzött ez a szivacs esetleg azzal, hogy az ebédszünetben felszívja az ön húslevesét?

– Nem. Szendvicseket szolgáltak fel.

– És egészen véletlenül ez a szivacs nem fenyegetőzött azzal, hogy el fogja pusztítani a világot?

– Csak azért, mert nem volt leves? Nem tenne ő ilyet. Én nagyon kellemes társaságnak ismertem meg.

– Szóval kellemes. Egész biztos, hogy nem volt önnel durva?

– Nem, dehogy. Ellenkezőleg! Nagyon finom, puha tapintású.

– És mondja, nem kért öntől különös dolgokat, furcsa szívességeket?

– Semmi ilyesmit. Pedig kérhetett volna, mert puszta önszorgalomból kitakarította a teljes házamat az utolsó porszemig, sőt még a múltamból is kitörölte az összes fájó emlékemet. Vagyis engem tökéletesen boldog emberré tett, és büszke vagyok rá, hogy végre egy olyan reklámban szerepelhettem, ami egy morzsányit sem hazudik. Ez a termék tényleg gondtalanná és boldoggá teszi az ember életét!

– Jól van, jól van! Térjen magához! Most nem a forgatáson van. Szóval nem akart semmit? Nem tudom elhinni!

– Tényleg nem akart semmit. Annyira kedves volt, hogy szerettem volna valahogy viszonozni neki ezt a kedvességet, ezért hálám jeléül befogadtam őt a hónom alá, hogy ott pihenhesse ki magát.

– A hóna alá!!!

– Igen, oda.

– Fiúk! Azonnal vetkőztessétek le! Látni akarom a hónalját!… Te jó ég! Ezt a vakító fehérséget!

– Mi az? Mi van a hónaljammal?

– Ez tökéletesen szőrtelen!

– Micsoda??? Tökéletesen szőrtelen? Nekem még sosem sikerült tökéletesen leszőrtelenítenem a hónaljamat, pedig annyit próbáltam már!

– Tóth úr! Tudja maga, mit jelent ez?

– Persze! Azt, hogy végre szerepelhetek dezodorreklámokban is!

– Igen, ezt is jelentheti, de én most nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy a Hónalj és Szivacs páros, a bolygó legveszedelmesebb bűnözői, itt tanyáztak az ön hóna alatt, de pechünkre már leléptek. Ezt azonnal jelentenem kell!

– Én most elmehetek? Ma délután még elérhetnék egy válogatást valamelyik dezodorreklámba!

 

WC – Tábornoki iroda

 

– Szóval, százados, semmi eredmény?

– Semmi, uram.

– Vagyis semmi nyomuk.

– Se nekik, se a harisnyának. Ráadásul az ügynökök között egyre nő az elégedetlenkedés, hogy a büdös hónaljak után már a büdös zoknikat is szemmel kell tartaniuk.

– Százados, ez így nem mehet tovább! A világ és a fagylaltautomatáink veszélyben vannak! Azonnal cselekednünk kell! Először is beszélni akarok az Országos Parafenomén Szolgálat vezetőjével, ezért most leülök a telefon mellé, és várok.

– ?

– Mondom, ülök a telefon mellett, mert beszélni akarok az Országos Parafenomén Szolgálat vezetőjével.

– Uram, akkor azt javaslom, hogy hívja fel!

– De én még sosem hívtam őt! Minden esetben, amikor beszélni akartam vele, már csörgött is a telefon, és csodák csodája, ő volt a vonal végén. Igazi profi a szakterületén.

– De most nem csörög.

– Én is úgy hallom. Akkor tényleg kénytelen vagyok én felhívni őt.

–Üdvözöljük! Ön az Országos Parafenomén Szolgálatot hívta! Sajnos hívási szándékát nem éreztük előre. Ezért elnézését kérjük. Már dolgozunk a hiba elhárításán, és amint sikerül rendezni a viszonyunkat Istennel, ismét teljes értékű szolgáltatást fogunk nyújtani. Ön most megvárhatja a kezelőt, vagy elmehet a legközelebbi templomba, hogy érettünk imádkozzon! Ezúton kérjük, hogy ajánlja fel imája 1%-át az Országos Parafenomén Szolgálat részére! Csak a világot mentené meg vele! Köszönjük!… Halló! Tessék! Országos Parafenomén Szolgálat! Miben segíthetek?

– Misikém, te vagy az? Itt Rahedli tábornok a WC-ből!

– Á, szervusz, tábornokom!

– Idefigyelj, Misikém! Mi az ördög van ott nálatok? Miért nem hívsz, ha beszélni akarok veled?

– Á, ne is kérdezd! A feje tetején áll az egész spiritiszta világ! Nagyon rosszul mennek most a dolgaink! Amióta Miatyánk sötétté és kifürkészhetetlenné tette a jövőt, semmit se látunk előre. Az előrejelzéseink sorra csődöt mondanak. Képzeld, annyira tragikus már a helyzet, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat is inkább a sarki jósnőhöz megy időjárás-előrejelzésért, mert már ő is megbízhatóbb jóslatot ad, mint mi.

– Akkor tényleg nagy a baj.

– Még hogy nagy?! Óriási! Elvesztettük az összes ügyfelünket! A részvényeink a tőzsdén folyamatosan zuhannak! A szimpatizánsaim is mind magamra hagytak! Egyedül viszem most már ezt az egész kócerájt! Az emberek meg egyfolytában hívnak, és csak panaszkodnak! Olyan megjegyzéseket kapok tőlük, hogy „Hát én úgy látom, nem lesz valami hosszú életű ez a vállalkozás!”, meg olyat, hogy „Megjósoljam a jövődet, öcsi? Találkozni fogsz egy ököllel, ami belapítja az arcodat!” Olyan szívtelenek az emberek! Hát komolyan azt hiszik, hogy ilyen szavakra vágyik egy ex-parafenomén?

– Rettenetes dolgokat mondasz. De Misikém, el kell, hogy mondjam, miért is hívtalak! Mondd csak, nem tudsz valamit a világvégéről?

– De! Nagyon csúnya dolog! Ne játszadozzatok a piros gombbal!

– Nem arról a világvégéről! Egy másikról!

– Nem tudok semmiféle másikról!

– Ajaj, az nagy baj.

– Miért, tábornok? Miről maradtam le? Talán rosszul alakul a nagy nemzetközi helyzet?

– Hát, a nemzetközi helyzet sosem állt jól, de most a bolygóközi helyzet még rosszabb! Több, Földön túli fenyegetés is érkezett a bolygónkra, és hát szomorúan, de be kell vallanunk, hogy teljesen tehetetlenek vagyunk velük szemben! Nem tudjuk, mit tegyünk, hogy elkerüljük a világ végetérését!

– Nos, tábornok, azt kell, hogy mondjam, a problémád egy cseppet sem számít egyedinek! Sőt, többmilliárd honfitársunk küzd hasonló problémával. És igazság szerint én tudnék is segíteni, de a fent említett okok miatt jelenleg nem praktizálok. És amennyiben a megérzéseitek helyesek a világvégével kapcsolatban, akkor tudjátok meg, hogy egyrészt szörnyen irigy vagyok rátok, és nagyon utállak titeket, másrészt meg át kell szerkesztenem az üzenetrögzítőmet!… Üdvözöljük! Ön az Országos Parafenomén Szolgálatot hívta! Amennyiben ön olyan ember, aki hisz a dolgok pozitív alakulásában, akkor kérjük, ismételje meg hívását később! De ha ön kevésbé derülátó, akkor a közelgő világvégére való tekintettel, kérjük, hogy fogalmazzon nagyon röviden! Köszönjük!…

– Hát, ez megszakadt. Most akkor mitévők legyünk, százados? Nekem nincs több ötletem.

– Nekem volna, uram! Bár nem biztos, hogy jó ötlet.

– Bármit is tud, százados, azonnal álljon elő vele!

– A legfrissebb titkosított anyag jutott eszembe, ami annyira friss, hogy még át sem esett a betűtészta-kódoláson. És ha ezt megelőzően beszélni merek róla, akkor vétek a szabályzat ellen.

– Százados! Most nem alkalmas a pillanat a stréberkedésre! Mondja el, amit tud! Ez parancs!

– Igen, uram, értettem. Szóval az a helyzet, hogy sikerült befognunk egy IQ1500-ast!

– Micsoda??? Van egy IQ1500-asunk? És mégis, hogyan sikerült befogni?

– Tőrbe csaltuk egy muffinrecepttel…

– Ne is folytassa! Azonnal ki akarom hallgatni!

 

FOLYT. KÖV. A nagyYIPYIPkönyv9

menüpont alatt!

 

Oldal: A nagyYIPYIPkönyv8
Üdvözlet Lee ParillaZzo univerzumában! - © 2008 - 2024 - leeparillazzo.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat