A nagyYIPYIPkönyv4 folytatása

 

 

Részlet a Vérvörös Csillag Hűha című, belsőhasználatú magazinjából:

 

Hűha

 

 

 

Sziasztok fiúk és lányok!

 

Szép napra ébredtünk ma, nem igaz? Kár, hogy már megint veszélyben a világbéke, és az egész földi civilizáció! Épp, hogy kigyógyultunk a hatalmas rózsaszín fürdőszivacs és a cinkosa, a szőrtelen hónalj okozta sokkból, máris idegroncsokká válunk újra, majd meglátjátok! Mivel én semmi jót nem várok ettől az egésztől, már most lefoglaltam az összes szabad időpontot a szakszervezeti pszichiáternél. De addig is, nincs valakinek egy kartonra való felesleges nyugtatója?

 

No de lássuk ügynökeink jelentését!

 

Budapest, június 15.

 

A szokásos hónaljmegfigyelő körutunkon voltunk, ezúttal a nemrég épült Nyálverés-lakóparkban. Mivel titkos feladatunkat nem fedhettük fel, ezért az Elektromos Művek embereinek adtuk ki magunkat, akik azért jöttek, hogy felmérjék a lakosság izzócserével kapcsolatos tudását. Nos, miközben a lakó bizonyította a hozzáértését, mi észrevétlenül kilestük a hónalját. Gyanús hónaljtevékenységet nem tapasztaltunk (leszámítva a kánikula idején jelentkező testszag-effektust, ami miatt plusz veszélyességi pótlék kiharcolását tervezzük).

 

(A szakszervezetnek a veszélyességi pótlék megemelését nem sikerült kiharcolnia, annyit viszont sikerült elérni, hogy a hónalj-ügyben nyomozó ügynököknek kiégessék az idegeket az orrukból. Az eljárást 4000 Volt áramütéssel végzik, melyet gyengéden bevezetnek az alany végbelén keresztül  az orrüregébe, hogy a méltán híres ügynöki orrszőrzet meg ne sérüljön. A beavatkozás fájdalommentes, de az azt követő három hét kóma elkerülhetetlen – a szerk. megj.)

 

Az egyik folyosóra érve azonban gyanús dologra lettünk figyelmesek. A padló síkos volt, mintha éppen felmostak volna egy átvonuló csigaraj után (vagy fordítva), és a folyosóvégi lakás ajtaja tárva-nyitva állt. Behatoltunk a nyitott lakásba, melynek nappalijában szembetalálkoztunk a tulajjal, a harmincéves, egyedül élő Vállfa Jánossal, aki a mennyezeti ufólámpára volt felakasztva, a saját zoknijának felhasználásával. Először úgy gondoltuk, hogy ez is csak egy szokványos háztartási baleset, mely az izzócserével kapcsolatos információk nem helyes értelmezéséből adódik, de körültekintvén a lakásban, gyanús jelekre bukkantunk. Az első gyanús jel Vállfa János kihúzott zoknis fiókja volt, a másik pedig a fiók mellett fekvő könyv, ami nem volt más, mint Konfúz Endre 100 hasznos háztartási tipp színekben című könyve, mégpedig annak is az első kiadása!

 

(Az író, Konfúz Endre a hír hallatára egy „Én megmondtam!” kíséretében azonnal öngyilkos lett, de még ezt megelőzően épített egy gúlát morzsából, illetve a toalettjén a bélcsatornája révén rejtélyesen átkódolt egy egész adag pulykalepényt. A kódfejtő fiúk éjt nappallá téve dolgoznak az üzenet dekódolásán, hátha többet megtudhatunk az esetről. És addig is, amíg az eredményre várunk, lássuk a pulykalepény receptjét – a szerk. megj.)

 

Részlet az EMÉSZTŐGÖDÖR című főzőműsorból:

 

„…A pulykalepény legfontosabb hozzávalója a pulyka. Tudom, ez túlságosan is egyértelműen hangzik, de nem volt ez mindig így, például elődeink korában, amikor a pulykalepényt még dodóból készítették. Éppen ezért dodólepénynek hívták. Ez az étel annak idején oly’ népszerű volt, hogy ükanyáink csak ezt készítették ükapáinknak, így feneketlen bendőjükben a dodók mind az utolsó szálig eltűntek. Azóta pulykából készül a pulykalepény.

 

Ahhoz, hogy elkészíthessük, be kell szereznünk egy egészpulykát. Úgy gondolom, hogy az „egészpulyka” kifejezés kicsit megtévesztő lehet, hiszen a laikusok a pulykát fejjel, tollazattal és belekkel együtt tudják csak egészként elképzelni. Nos, a konyhaasztalra kerülő egészpulyka az lefejezett, letollazott és kibelezett. Ezen dolgokra a pulykának csakis azért van szüksége, hogy élni tudjon. Nekünk azonban teljesen szükségtelenek, így tekinthetünk ezekre a testrészekre úgy, mint az „egészpulyka fogyasztását gátló extra tartozékokra”.

 

A pulykalepény úgy készül, hogy az egészpulykát jó alaposan kiklopfoljuk, amíg az teljesen lapos nem lesz. Az elkészítés ezen fázisát gyenge idegzetű háziasszonyoknak nem ajánljuk, hiszen a csontos hús klopfolása a zúzott test vázszerkezetének szétroncsolásával, és annak ropogó hangjátékával jár együtt, mely esetleg bekapcsolhatja a korábban átélt roller-, autó-, lift- vagy repülőgép-balesetük sok-sok fájdalommal és halállal járó élményét. Ezért az ily’ módon veszélyeztetett háziasszonyoknak azt tanácsoljuk, hogy inkább tanuljanak meg úthengert vezetni, mert azzal is kiválóan kilapítható a pulyka, ráadásul a nagy motorzajtól a csontok ropogását sem lehet hallani.

 

Most már talán érthető, miért is fejtegettem korábban az „egészpulyka” problémáját, ugyanis ha élő egészpulykán végeznénk ezt a műveletet, akkor az nemcsak a háziasszony számára, hanem a pulykának is igencsak ijesztő volna. Tapasztalatból tudom, hogy az élő pulyka meglehetősen vonakodva fogadja a klopfolást, illetve az úthengerelést.

 

A higiénia szempontjából fontos tanács, hogy lapítás előtt érdemes a pulykát zsákba húzni, vagy az úthengert és az aszfaltot lefertőtleníteni.

 

Ezek után a kilapított pulykát egy jó éles bárddal szabjuk téglalap alakúra, hogy a kiválasztott tepsiben kényelmesen elférjen.

 

Nincs is más hátra, mint ízlés szerint megfűszerezni, majd készre sütni. Jó étvágyat!

 

Kedvenc receptjét osztotta meg velünk Zúzó Pepi, világbajnok ökölvívó, és aranylégkalapács-díjas nehézgépkezelő…”

 

 

(A kódfejtő fiúk megvannak a dekódolással, az üzenet a következő:

 

„Na ugye, hogy én megmondtam!”

 

Köszönjük Endre, reméljük ez elég lesz majd a világ megmentéséhez! – a szerk. megj.)

 

Értetlenül álltunk az eset előtt mindaddig, amíg az egyik éles eszű, magasan képzett kolléga, aki mellesleg több nyelvet és számos küzdősportot messziről is fel tud ismerni, és aki én vagyok, meg nem találtam az áldozat naplóját, melyet az utolsó pillanatig vezetett.

 

Idézet a naplóból:

„június 13, Ma reggel rettenetesen megijedtem. Szörnyű felfordulást találtam a zoknis fiókomban. Vajon ki tehette? Félek… Persze, már emlékszem. Előző este úgy beszívtam, hogy az ágy helyett a zoknis fiókba bújtam, és ott aludtam el. Jaj, csak anyám meg ne tudja…

Június 14, Ez már nem tréfa. Ma a tegnapihoz hasonló kupit találtam a zoknis fiókomban, amihez nekem semmi közöm, megesküszöm az életemre, édesanyám, ha esetleg véletlenül beleolvasol a naplómba, amit minden vasárnap megteszel. Igazam volt, tényleg nem én voltam, a tettes ugyanis előbújt a fiókból, és beismerte bűnösségét. Valami fura, harisnyaszerzet micsoda volt az. Elmondása szerint azért jött egy távoli világrészből, hogy békét és harmóniát teremtsen más világrészekben, mert ez igazán tökös, felnőttes dolog, és legalább addig sincs otthon.  Ez igazán tetszett nekem, mert krumplinyomó-karbantartóként nekem is pont ez a célom. Nagyon sokat tárgyaltunk arról, hogyan lehetne megvalósítani a totális harmóniát az univerzumban, ám egy ponton összeütközésbe kerültünk. Azon a kérdésen vitáztunk, hogy milyen színűre kellene átfesteni a divatjamúlt fekete világegyetemet, hogy a békét megőrizhessük az univerzum és a zoknis fiókok között. Ő mindenáron ragaszkodott valami túlcicomázott, agyonszínezett, falfirkaszerű förmedvényhez. Én ennél tudományosabb úton szerettem volna megközelíteni a kérdést, és elővettem Konfúz Endre 100 hasznos háztartási tipp színekben című könyvét, és felütöttem a fosbarnánál. Azt hiszem, nem kellett volna, mert idegen barátom dühödten lerántotta rólam a zoknimat, és a következő pillanatban már a plafonon hintáztam. Élettelenül. Ilyen minőségemben már nem kívánom a naplómat folyt…

 

Ó, hát nem rettenetes?!!!

És most lássuk a hátborzongató felvételeket!

 

Amikor még úgy tűnt, közel a világbéke megvalósulása. Vállfa János boldogan fényképezkedik idegen barátjával saját fürdőszobájában, ahol egyébként fusiban krumplinyomókat javítgatott.

 

 

A tárgyalások kudarcba fulladtak, Vállfa János elveszíti a zokniját, s röviddel utána az életét is.

 

A bűntény után az idegen megbuherálta az áldozat komputerét, és felment a világ(mindenség)hálóra, ahol kapcsolatot teremtett feljebbvalójával.

 

 

FIGYELMEZTETÉS!

Ez egy szigorúan titkos dokumentum átirata, melynek szigorúan titkos részleteit szigorúan tilos másolni, szigorúan tilos mások előtt felolvasni, szigorúan tilos belőle rádiós hangjátékot készíteni, a szereplőkből kesztyűbábot varrni, és gyerekeket ijesztegetni, továbbá szigorúan tilos az átiratban helyesírási hibát találni! Aki ezen pontok bármelyikét megszegi, az búcsút mondhat a heti fagylaltadagjának!

 

„Brrrrrrrrrr… Öööööööö… Hol is vagy most?”

 

„Yip. Egy Talaj nevű bolygón, egy Naprendszer nevű naprendszerben, yip.”

 

„Pfffúj, de triviális!”

 

„Yip. Az. A holdjukat meg Holdnak hívják.”

 

„Ez egyszerűen csapnivaló!”

 

„Én is erre gondoltam, yip. És miként mérjek rá csapást?”

 

„Várj utasításra! Meg kell ezt a dolgot beszélnem a lányokkal.”

 

„Yip.”

 

„Azt akarják tudni a lányok, hogy vannak-e ott azon a bolygón esetleg áruházak?”

 

„Akadnak, yip.”

 

„Akkor vásárolj néhány holdjáró cipőt!”

 

„Az itt már kiment a divatból, yip.”

 

„Itt viszont most fog bejönni, feltéve, ha hozol!”

 

„Értem, cipőt, yip.”

 

„Azt.”

 

„És mennyi legyen az áldozatok száma a vásárlásnál? Itt a fejlettebb intelligenciából cirka hétmilliárd van. Az alacsonyabb létformák teljesen értéktelenek, azokat még az itteniek is irtják. Yip.”

 

„Azt mondják a lányok, hogy hozhatnál néhány lábat is a cipőkhöz! Az itteni csigaalkatúak szeretnék a végtagokat is divatba hozni!”

 

„Értem. Cipőt, lábat. Yip. És még?”

 

„Néhány franchise szerződést valamelyik gyorsétteremlánctól!”

 

„Yip. Azt hiszem, sikerül ily módon a legértékesebb dolgokat kimenteni a bolygóról.”

 

„Cinikuskodunk?!”

 

„…………”

 

„Aztán semmi rosszalkodás! Ülj be a fiókodba, és tépjél haza!... Büdös kölyök!”

 

NEM! MAJD ÉN MEGMUTATOM!

 

 

Te jó ég! Mit érthet azon, hogy „Majd én megmutatom”? Én ezt nem bírom idegekkel! Megyek és megbeszélem a pszichiáteremmel! A következő Hűhát valószínűleg már nem én szerkesztem.

* * *

 

Vérvörös Csillag (WC)

Biztonsági kamera átirata

A tábornoki iroda előtt

 (Fejszekulcs százados éppen Kuglincsky tizedest kéri számon)

– Kuglinszky tizedes! Meg tudja magyarázni nekem, hogy mi zajlik ezen a munkahelyen? A mai napi Obligát helyett egy zacskó betűtésztát kaptam! Mégis, mit jelentsen ez?

– Azt századosom, hogy a körülöttünk eluralkodó világvége-hangulat miatt a titkolózási szint elérte a legmagasabb fokozatot, így minden utasítást és parancsot a legszigorúbb titoktartás mellett kódolni kell egy-egy zacskó betűtésztában. Emiatt most olyan mennyiségű betűtésztára lett igénye a nemzetvédelemnek, hogy civil fogyasztóhoz egy betű sem tud már eljutni, ezért be kellett tiltanunk minden betűtésztareklámot.

– Ez komoly?

– Igen. Az adateltusolási és a statisztikai osztály örömmel fogadta a hírt.

– Úgy értem, komolyan egy zacskó betűtésztából kellene kiraknom a legújabb parancsokat?

– Igen, de ez az adat is szigorúan titkos. Már így is túl sokat fecsegtem. És ha bárki kérdezi, én nem mondtam semmit… Ja, még valami! Az üzenetet kódfejtés után meg kell semmisíteni. Paradicsomlevesben a legjobb.

– Hát, ezek után nem csodálkozom, ha minden akciónk kudarccal végződik.

 

A tizedes távozik, megjelenik a tábornok.

 

– Jó reggelt, százados! Na, Fejszekulcs fiam? Hogy halad a tésztájával? Én tök jól! A házi sznobom már egy teljes Villon verset kirakott belőle, méghozzá eredetiben! Hát maga?

– Tábornok úr! Komolyan szükség van erre a szigorú kódolásra?

– Ezt meg se hallottam, százados! Tisztában van vele, hogy ezzel a kérdésével a munkánkat kérdőjelezi meg?

– Elnézést, uram.

– Jól van, fiam. Azt javaslom, vigye el a tésztáját a kódfejtőkhöz. Ők majd kirakják a betűiből az önnek szóló utasításokat! Nemsokára én is megyek a saját tésztáimmal, csak még játszok egy kicsit a sznobommal!

 

Fejszekulcs százados egy óra elteltével visszatér a tábornok irodájához. Odabent a tábornok és házi sznobja éppen betűtésztával dobálja egymást.

 

– Tábornok úr! Megvan az üzenetem fordítása. Ön utasít benne arra, hogy menjek a tizennyolcas tárgyalóba, és az ott várakozó ügynöknek adjak megbízást a Mátyás-akció ügyében!

– Így van! Nagyon jó fordítás! Valóban ezt üzentem önnek! Most meg mire vár? Az ügynök már tegnap délután óta várja magát! Menjen!

– De uram! Ha ez igaz, akkor már tegnap délután közölhette volna ezt velem, amikor együtt fogyasztottuk a megérdemelt fagylaltadagjainkat!

– Százados! Azt hiszem, tisztáznunk kell egy-két dolgot! Először is a várakozó ügynök miatt ne aggódjon! Egy titkosügynök egyik legfontosabb erénye a türelem. Tudnia kell várni. Mi itt mindannyian várunk. Várunk erre, várunk arra, de legfőképp a hó végi fizetést várjuk. Másodszor, maga megfeledkezik a kódoló és kódfejtő fiainkról. Ezek a kollégák családos, gyermekeket nevelő emberek. Éhes szájakat kell nap mint nap betömniük. Hát magának volna szíve megfosztani ezeket az embereket a munkájuktól? Micsoda szívtelen hozzáállás ez?! Most menjen a tizennyolcasba, adja ki a megbízást, aztán írjon róla jelentést, és kódoltassa betűtésztába! Leléphet! Nekem még van itt egy kis dolgom. Maradt pár magánhangzóm, amit bele akarok tömni a sznob fülébe.

 

WC – 18-as tárgyaló

– Jó napot, katona! Én Fejszekulcs százados vagyok!

– Örvendek. Én X vagyok. A nevem X. Így hívnak, mert ez a nevem. X. Nem X, mint tíz, hanem X, mint iksz. Érthető vagyok? Nem Y, nem Z, hanem X. Nem Ixi, nem Ixike. X. Nem Alex, nem Xavér, hanem X. És nem is Péter. Vagy Balázs, András, Dezső, Béla, József, Károly, Dániel, vagy akár Kazimér. Egyszerűen X. Mert ez a nevem. X.

– Rendben van.

– Na, most hogy ezt sikeresen megtárgyaltuk, kijelentem, hogy van valami, amire nagyon érzékeny vagyok! És ez a nevem! X. Nem Miklós, Tibor, János, Gábor, Attila, Lajos, Zoltán, Simon, vagy akár Csaba. Hanem X…

* * *

 

 

            – Hosszú hónapokon keresztül készült az egész ország a hazánkban ma megrendezésre került úszó Európa-bajnokságra. Reggel nyolc órakor még mindenki várakozással volt teljes, az izgalom a tetőfokára hágott. Aztán a hazánkban ma megrendezésre került úszó Európa-bajnokság, melyre az egész ország hosszú hónapokon át készült, reggel fél kilenckor véget is ért. A hivatalos indok szerint a medence vize túl hideg volt.

             Az érmek ezek után magasság szerint lettek kiosztva. Ennek megfelelően a harmadik helyezett, azaz bronzérmes lett a belga Clour Viz Benkell 183 cm-rel, az ezüstérmet a 198 cm-es finn Olaf Jolusson kapta, az aranyérmet pedig igazi meglepetésként a hazai színekben szurkoló, úszni egyáltalán nem tudó Zúzó Pepi szerezte meg, és tesszük hozzá, teljesen jogosan, hiszen 210 cm-énél senki sem volt magasabb az uszodában, és amúgy se akadt senki, aki el merte volna venni tőle az érmet. Egyedül a 143 cm-es japán versenyző, Mitaka Rakichi emelte fel a hangját a szerinte igazságtalan díjkiosztó ellen. A versenybírák nyugodt hangon megkérték, hogy fogja be a száját, és egyáltalán, örüljön neki, hogy japánként részt vehet egy európai sportrendezvényen, másrészt pedig ők szívesen megítélik neki az első helyezést, ha sikerül Pepitől elvennie az érmet. Mitaka meghallgatta az érveket, majd a keleti népekre jellemző bölcsességgel döntést hozott. Odalépett a győzteshez, és elismerően gratulált neki kimagasló eredményéért.

            Ezután mindenki elrohant a STYX végbélfarmra egy langyosvizes beöntésért.

 

 

            – A megüresedett uszodába nem sokkal ezután beözönlött a Vakarók és Áztatók csapata, akik már évtizedek óta vívják a mosogatók ősi harcát. De ma végre megtudjuk, hogy kik az ügyesebbek! Vajon az áztatás a hatékonyabb mosogatási technika? Vagy a vakarás? Az Áztatóké lesz a dicsőséges győzelem? Vagy a Vakaróké? Máris itt van a Vakarók csapatkapitánya, az úszó Európa-bajnokság friss aranyérmese, Zúzó Pepi! Helló, Pepi!

            – Helló, Tóbiás!

            – Látom, igen nagyszámú és elszánt csapatot sikerült elhoznod magaddal!

            – Így van! Elhoztam az összes ökölvívó cimborámat az edzőteremből, és sikerült elhívnom minden nehézgépkezelő legényt, akikkel az M0-s autópályán dolgoztam.

            – Ez nagyszerű! Látom, semmit sem akartok a véletlenre bízni! Ennyire biztosak vagytok a győzelmetekben?

            – Olyannyira Tóbiás, hogy már vésheted is a nevünket a kupára!

            – Na jó, de mi van akkor, ha mégsem ti nyertek?

            – Hát, ha így alakulna, vannak még ötleteink arra, hogyan szerezzük meg a kupát! Ugye, érted, mire gondolok, és nem kell felesleges szócséplésbe kezdenem?

            – Kedves nézőink! Zúzó Pepi most jelzés értékűen a bal tenyerébe helyezte összeszorított jobb öklét. A jelenetet a csapattagok gúnyos röhögéssel kísérték. Nos, én az egyetemen annak idején tanultam metakommunikációt, így az ebből fakadó tudásomnak köszönhetően nagy biztonsággal megállapíthatom, hogy a Vakarók csapata hagyományos erőszakot fog alkalmazni, amennyiben az Áztatók nem hagyják őket nyerni. Mit is mondhatnék erre? Sok szerencsét, Áztatók!... Néhány perces várakozás után be is futott a vesztes csapat! A Vakarók újfent röhögnek, ami annak a jele, hogy értékelték az előbbi, az Áztatók kárára elsütött poénomat. Csak zárójelesen jegyzem meg, hogy egyetemi éveim alatt seggnyalást is tanultam, persze nem hivatalos keretek között. Az oktatás elméleti része a könyvtárban, míg gyakorlata a fiú vécében zajlott. És talán mondanom sem kell, hogy jelesre vizsgáztam. Ennek köszönhetem, hogy ma ott tartok, ahol vagyok.

Na, de kanyarodjunk vissza a mosogatás világának világraszóló összecsapásához! A Vakarók oldalán felsorakozó nehézfiúk hozzá is fogtak a medence szélén a munkához. Vakarási technikájuk dicséretet érdemlő. Ezzel szemben a másik oldalon három törékeny háziasszony veszi fel a harcot az odaégett zsírfoltokkal, és persze a Vakarók csapatával. Ó, de már távoznak is? Csak nem belátták, hogy semmi esélyük a Vakarókkal szemben? Ja, nem. Csak azért jöttek, hogy beszórják a szennyes edényeiket a medencébe. Majd később visszajönnek, ha az odaégett szennyeződések már feláztak. Nahát, micsoda magabiztosság! Viszont amíg az Áztatók távol vannak, a Vakaróknak lesz esélyük megszerezni a győzelmet. Reméljük, bírni fogják a fiúk erővel és mosogatószivaccsal. De mit látok?! Csak nem egy rózsaszín fürdőszivacs van az egyik vakaró kezében? De bizony az! Az idejét se tudom, mikor láttam hasonlót utoljára!

És ebben a pillanatban félszáz fekete ruhás kommandós tört be az uszodába fegyverekkel, és a ruhájukon hatalmas „WC” felirattal! WC?! Ezek csak nem a köztisztaságiaktól jöttek? Hé! Külsősök nem avatkozhatnak bele a mosogatók ősi küzdelmébe! Au! Most éppen a földön fekszem vérző fejjel és hátracsavart karral, és persze nem önszántamból. De vajon kik lehetnek ezek a bájos, fegyveres úriemberek, kik térdeiket mélyesztik ártatlan veséinkbe? Önök is megtudhatják, feltéve, ha sikerül túlélnem, felgyógyulnom, és valamit megtudnom… Au! Oké, befogtam.

 * * *

 

 

WC – Tábornoki iroda

– Á, Fejszekulsz százados! Az én kedvenc századosom! Gratulálok a sikeresen végrehajtott uszodai akcióhoz! Bámulatosan gyors rajtaütés volt! Nem is értem, hogy ezekben a betűtésztával terhelt, nehézkesen kommunikáló időkben hogyan sikerült ilyen gyorsan a helyszínre érkeznie a csapatának!

– Meg tudom magyarázni, uram.

– A feletteseink el vannak ragadtatva! Képzelje, azon kezdtek tanakodni, hogy esetleg megemelnék a heti fagylaltadagjainkat! Három és fél százalékkal! Tudja, hogy mekkora előrelépés ez a harmincéves pályafutásom alatt?!

– Ha ez így van, tábornok úr, akkor talán nem kéne megtudniuk, hogy a korábban eltűnt Mátyás-akciós kommandósaim tévedtek be az uszodába az akció kiindulási pontját keresve.

– Ó! Asszem, ezt tényleg ki kéne hagyni a jelentésből. Hacsak egész véletlenül rá nem leltek az uszodában a kampósorrúra!

– Nincs ekkora szerencsénk, uram!

– Hát, ez pech. Na, és mi a helyzet a szivaccsal? Azt legalább sikerült elkapniuk?

– Ezek a fiúk nem erre kaptak megbízást, uram. Egyáltalán, örülhetünk neki, hogy a több hónapos összezavart kóválygás után még tudják, mi a feladatuk.

– Vagyis a szivacs felszívódott?

– Röviden összefoglalva, igen.

– Ez tragédia. Kezdek aggódni a három és fél százalékom miatt.

– De látta volna azt a tisztaságot, amit maga után hagyott! Csak úgy ragyogtak az edények az uszodában! A Vakarók meg is nyerték a versenyt!

– Na, ez legalább jó hír! Én ugyanis rájuk fogadtam. De százados! Azért csak ki kéne dolgozni valami tervet a szivacs és cinkosa, a hónalj, valamint a harisnyanadrág elfogása ügyében! Nem gondolja?

– A fiúk a bázison a harisnyát csak Yipyipnek nevezik.

– Na, ez már valami! Ez már előrelépés! És a Szivacs és Hónalj párost hogy nevezik?

– Ők a Szivacs és Hónalj, uram.

– Á, ez nem túl kreatív! Akkor azzal fogjuk kezdeni, hogy felállítunk egy gegcsapatot a két szörnyűség nevének kidolgozására! Majd kérek rá kormánytámogatást! Ez elvégre nemzetvédelmi ügy, nem igaz? Van még valami, százados?

– Uram, én elkezdtem kidolgozni egy tervet a harisnyás veszedelem, a zoknisfiókok réme tőrbecsalására.

– Nagyszerű! Mutassa!

– Máris, uram.

– És százados, ha kérhetném, mellőzze az ijesztő jelzőket. Megrémít vele.

 

TÁRSADALMI CÉLÚ HIRDETÉS

 

Van Önnek kedve furcsabajszú diktátorok táboraiban koncentrálni?

Szeretne Ön egy pamlagon fekve a gyerekkoráról mesélni, miközben ki van szolgáltatva egy szexmániásnak?

Akar Ön több száz tonnás óriásgyíkok elől fejvesztve menekülni?

(Ha IGEN, akkor vigyázzon, mert felkerül a listánkra!)

Ha NEM, akkor támogassa adója 1 %-ával a HÚZZÁHAZA Alapítványt!

 

Hitlert, Sztálint, Freudot, és az összes dinoszauruszt is mi rúgtuk seggbe!

 

Számlaszámunk:

(Minek írjuk le? Úgyis a kutyamenhelynek fogja adni a pénzét! Aztán nehogy azt higgye, hogy szükségünk van a minimálbéréből származó adója 1%-ára! Nekünk befolyásos kapcsolataink vannak!

Ha makacskodik, és mégis nekünk akarja adni, keresse ki a számlaszámot egy másik hirdetésünkből!)

 

 

HÚZZÁHAZA Alapítvány – alapítva Krisztus kontra Antikrisztus nevében.

 

– Hogy tetszik, tábornok úr?

– Nagyon jó! Nagyon jó! Tetszik a stílusa! De mégsem mehet le! Valószínűleg megmozdulni sem tudnánk a bázison, annyi lyukas zoknit meg harisnyát küldenének nekünk az emberek. Dolgozzon még rajta!

* * *

 

 Részlet a Vérvörös Csillag (WC) belsőhasználatú hírújságjából, a Cenzúra Magazinból:

 

Üdvözöl mindenkit a

 Cenzúra Magazin!

 

            Érdemes velünk maradni, mert mi nemcsak hogy nem vagyunk olyan betojiak, mint azok a nyuszi Hűhások, de nálunk még szép cicik is láthatók lesznek!

            Máris itt van egy kép egy gyönyörű tehéntőgyről! Tudjuk ugyanis, hogy sok kolléganőnk rejteget az irodájában szarvasmarhabikákat személyes szórakoztatás céljából. Ezekkel a tőgyekkel nekik szeretnénk kedveskedni!

 

És most következzék a címlapsztori! Egy megható történet egy nem mindennapi szerelemről, melyet szándékosan úgy választottunk ki a sok hasonló eset közül, hogy ne csak a női olvasóinkat érdekelje, de a férfiak is ráfolyassák a nyálukat!

Fiúk! Lessétek ezeket a meseszép melleket!

(Bocs, de minket is cenzúráznak!)

 

Tömbös Hombár ügynök kollégánknak jutott a megtisztelő feladat, hogy a képen látható, feltűnően kerek mellű, eltűnt nőt felkutassa. Nem volt könnyű dolga, hiszen a nőnek láthatóan hiányzik a feje és az alteste. A nyomozás annyira megviselte Tömbös kollégát, hogy később már ő maga is hasonlóra panaszkodott. Elvesztette fejét és altestét.

 

Tömbös Hombár ügynök munka közben. „Látta valahol ezt a felsőtestet?”

 

            Ám a szerencsétlen fordulat végül egy szerencsés fordulatban folytatódott. Azt mondják, a hasonló problémákkal küzdők könnyebben megértik egymást, mert ráhangolódnak egymás hullámhosszára. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Tömbös Hombár mégiscsak rálelt a keresett női felsőtestre, név szerint Göröngyi Gyöngyire.

A szédítő szépségű felsőtesttel rendelkező Göröngyi Gyöngyi a sajtótájékoztatón elárulta, hogy nagyon örül a megtalálásának, mert már kezdte magát nagyon elveszettnek érezni. Továbbá bejelentette, hogy hiányzó testrészei helyére jelentkezőket vár.

Az érdeklődés óriási volt, hirtelen a világ összes részecskéje a felsőtest körül nyüzsgött. Gyöngyinek nehéz volt választania a sok jelentkező közül, de azért sikerült meghoznia a végső döntést. Íme, a nyertesek:

 

 

A fej szerepét egy üres, ám annál bájosabb bádogvödör tölthette be.

Az alsó végtagok helyére fél tucat ízeltláb került.

A csípő megtisztelő szerepéért ketten is versengtek, végül azonban kompromisszumos döntés született. Ennek megfelelően a csípő elülső fele az Aggteleki-cseppkőbarlangé, hátsó fele pedig a Gödöllői-dombságé lett.

Hát, valljuk be, nem egy mindennapi összeállítás! De mit szól mindehhez az újjászületett Göröngyi Gyöngyi?

– Én maximálisan elégedett vagyok az eredménnyel! Igazán elmondhatom magamról, hogy most sokkal vonzóbb vagyok, mint korábban, amikor még egyben voltam. Csak aztán megtörtént az a szörnyű tragédia!

– Micsoda?

– Hát az, hogy a piacon fellelhető körömlakkoknak drasztikusan megnőtt a színválasztéka! Én képtelen voltan dönteni, hogy melyiket válasszam! Ettől aztán depresszióba estem, és teljesen elhagytam magam.

– És most hogy érzed magad?

– Ó, klasszul! Igazán remekül! Borzasztóan odavagyok az új alakomért! A fejem például szakasztott mása a réginek, a lábaim fürgék és kecsesek, a csípőm pedig épp olyan népszerű és sokat látogatott, akárcsak régen!

 

A fenti eset is remekül példázza az orbitál-transzplantáció eredményességét! Az orvostudomány ma már készen áll arra, hogy akár egész kontinenseket is hozzácsatoljon betegeihez, ha ez a kívánság!  Még a csillagos ég sem lehet határ! Ön kitalálja, mi odavarrjuk!

 

Így volt lehetséges, hogy Amerigo Vespucci megkaphatta a teljes nyugati kontinenst Alaszkától Fokföldig. Cirano orrára roppant hegyfokként felhelyezték a Kilimandzsárót, Petőfi Sándort pedig minden tiltakozása ellenére felvarrták egy forgalmas dunai hídra.

 

(Ez volt itt a reklám helye.)

 

Tömbös Hombár ügynök felsőtest szerelmi vágyai csak fokozódtak, amikor az újjáoperált Göröngyi Gyöngyit meglátta, és azon nyomban elhatározta, hogy ő maga is hasonló transzplantációknak veti alá magát.

Ő a Colorado duzzasztógát vezérlőtermének egyik pirosan villogó kontrollámpáját kérte a fejének, alsó végtagjai helyére két férfiasan izmos és formás békacombot varratott, a csípőjéhez pedig hosszas egyeztetés és nem kis huzavona után sikerült odavarratnia a teljes magyarországi turista- és barlangászszövetséget.

 * * *

Folytatás A nagyYIPYIPkönyv6 menüpont alatt!

Oldal: A nagyYIPYIPkönyv5
Üdvözlet Lee ParillaZzo univerzumában! - © 2008 - 2024 - leeparillazzo.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat