Mindig is foglalkoztattak a földönkívüliek. Ám nem a létezésük foglalkoztat (számomra ez nem is kérdés), hanem az egész UFO jelenséget övező titokzatosság. Amíg létezik titok a világon, addig az emberi fantázia is gyártani fogja a különböző elméleteket és történeteket.

A nagy YIPYIP könyv is egy ilyen fantáziálás, mégpedig a legabszurdabb formájában. Egy YIPYIP nevű földönkívüliről szól, és a nem is olyan távoli jövőben játszódik, ami a múltat meséli el. Meredek, mi? De hát mit vársz egy abszurd műtől?

A könyvre a laza történetszövés jellemző. A részek látszólag (és van, hogy valóban!) függetlenek egymástól, de a végére érve mégiscsak összeáll egy kerek egész történetté.

Részletekben fogom feltölteni. A legfrissebb részlet mindig legalulra kerül, hogy megtartsam a könyv folytonosságát.

Jó szórakozást!

 

Íme a borítókép:

---

 

 

P. Horász Tóbiás emlékére,

aki lankadatlan lelkesedéssel

és megtörhetetlen kitartással

harcolt az igazságért,

egészen az utolsó előtti pillanatig.

 

 

Helló! Szia! Szevasztok!

Hogy vagyunk? Hogy vagyunk?

Biztos jól érzitek magatokat, mert még nem tudjátok, hogy hamarosan eljön a világvége.

De nem kell azért megijedni. Annyira nem lesz borzasztó. Ez csak egy közepes erősségű világvége lesz.

 

            Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy az idegen, földön kívüli értelmiségiek valamin bepöccentek, és elkezdték letarolni az emberiséget. A nagyhatalmakkal kezdték, az Egyesült Államokkal, Oroszországgal, Kínával, és aztán sorban a többivel.

Alapos pusztító munkát végeztek. Az amerikai kontinens például teljesen eltűnt a térképről, így azt majd újra fel kell fedeznünk. Kína megúszhatta volna a csapást, ha nem osztódással szaporíttatja lakóit, és ha nem csinálja meg ilyen átkozottul jól a 2008-as pekingi olimpiát. Mert az annyira jól sikerült, hogy ezek után az egész világ megbocsátotta Kínának, hogy olcsó, hamis, rossz minőségű áruval borította be a világpiacot. A Reebok például mély meghatottságában egészen odáig ment, hogy önként lemondott egyik „e” betűjéről.

Oroszországgal sem azért végeztek az idegenek, mert olyan hű de nagy hatalom lett volna, hanem azért, mert Oroszország ragaszkodott hozzá, hogy ő egy „hű de nagy hatalom”!

 

De Magyarország megúszta. Minket megvédett a Kárpát-medence és az alacsony életszínvonal. A kutya se törődött velünk.

Az idegenek amúgy is úgy voltak vele, hogy a magyar ellenállás leküzdésére egy orrfújás is elegendő lesz, ezért vesződtek inkább a jóléti államokkal. Az ott élő embereknek volt miért harcolniuk. Volt úszómedencés házuk, volt céges és saját autójuk, voltak bankkártyáik és golfklub-tagságiuk, és megengedhették maguknak, hogy más karórát hordjanak hétvégén, mint hétköznap.

Így került a leigázási terv végére Magyarország, Észak-Korea és a Harmadik világ.

 

Aztán történt valami, amire még a nagyon-nagyon intelligens földön kívüliek sem számítottak. Annyira el voltak foglalva ugyanis a Föld bolygó kopaszra borotválásával, hogy nem vették észre a közeledő világvégét.

Egy pusztító erejű meteorkonvoj tartott a Kék bolygó felé, mely elsöpörte az idegen flottát, így a letarolókból letaroltak lettek.

A meteorok azonban nem voltak tekintettel se a Kárpát-medencénkre, se az életszínvonalunkra. Ide is hullottak bőven, sok mindent elpusztítva, bár az útjaink eddig is járhatatlanok voltak a kátyúktól. Szóval rengeteg lakóház és ipari létesítmény vált a földdel egyenlővé. És van a romok között egy különösen fontos, amire még később vissza fogok térni.

 

És most vissza is térek rá. Minek várjak vele, hiszen épp ez a lényeg! Ennek az épületnek a romjai közt botorkálok, és ami érdekesnek mondhatót találok, azt behajítom az éppen itt tátongó időzsilipbe. Igen, időzsilip! Na és?! Azt ne kérdezzétek, hogy mi az, vagy hogy hogyan került ide! Talán a kettős kataklizma generálta, de hogy miképp, arra a „modern” fizika még nem tud választ adni. És az is lehet, hogy mindvégig itt volt, csak nem tudtunk róla, mert eltitkolták, és ezen a helyen, ahol éppen állok ez nem is annyira elképzelhetetlen, elvégre itt állt Magyarország Nemzetvédelmi Hivatala, a Vérvörös Csillag, ami tömve volt titokkal. Biztos a dinamó meg az atombomba tervét is ezen keresztül hajították ide a jövőből, mert hát az ilyet nem lehet csak úgy kitalálni! Ez talán megmagyarázná, hogy miért is volt olyan sok magyar feltaláló, és hogy Mátyás hogyan került ide.

Na mindegy, az a lényeg, hogy titkosított anyagokat találtam itt a romok alatt, és dobom át hozzátok, hátha tudtok velük mit kezdeni, s talán azt is ki tudjátok deríteni belőlük, hogy hogyan is kezdődött ez az egész.

 

Néhány dolgot sikerült már kiderítenem a Vérvörös Csillagról is. Például azt, hogy a régmúltban gyökerező névadás a rövidítésnél ütött vissza. Ez olvasható az intézmény talán az egyik legutolsó jelentésének fejlécén:

 

            WC – 00-ás iroda

            „Riadó! Ufóinvázió várható!”

 

 

            Megtudtam még az épületkomplexumról, hogy olyan hatalmas volt, hogy egymaga kitette Budapest XXV. kerületét. De hiába is keresnétek, úgysem találnátok! Tökéletes délibábálcázást kapott. Bárhonnan is nézte az ember, csak bevásárlóközpontokat és olcsó, kínai árut reklámozó óriásplakátokat látott. De nekem azért sikerült egy képet találnom róla!

 

            Valahogy így nézhetett ki. És így messziről szemlélve látszik is rajta, hogy a tervező Amerika-mániás lehetett (és valószínűleg emigrációs tervei is voltak), de az aktuális építészeti trendeket nem hagyhatta figyelmen kívül. Így eklektikus stílusában ötvözte a nyugati konzervatív vonalakat az őrjöngésig imádott, divatos csillagmotívummal.

            Az épület több emelet mélyen nyúlt a föld alá, saját metró- és gilisztajáratai voltak. (Még nem tudni, hogy a gilisztákat a talaj porhanyósításán túl milyen más, nemzetvédelmi célokra használhatták). Az egyes épületszárnyakat hosszú labirintusfolyosók kötötték össze, melyek csomópontjaiban hírközlő egységek, úgynevezett kommunikációs központok helyezkedtek el. A Vérvörös Csillagban dolgozó katonatisztek itt vehették át üzeneteiket és kiszabott feladataikról az utasításokat. Erről is találtam egy biztonsági kamerás felvételt!

 

 

Egy katonatiszt lép a kommunikációs központhoz:

Tiszt:  – Jó reggelt, újságárus!

KKI:   – Anyád az újságárus! Én a Kommunikációs Központ Igazgatója (KKI) vagyok! És nem én tehetek róla, hogy a munkájukban ellustult tisztek már csak színes bulvárlap formájában hajlandóak átvenni az utasításokat!

Tiszt:  – Oké, kellene egy Nahát, egy Hűha és egy Azt a mindenit!

KKI:   – És az Obligát?

Tiszt:  – Jaj, muszáj?

KKI:   – Inkább a Muszáj legyen? Az is van!

Tiszt: – Jó, legyen az. Van most valami érdekes a Cenzúra Magazinban?

KKI:   – Három luxusprosti motozása egy légkondicionálatlan helyiségben.

Tiszt: – Jól hangzik. DVD-melléklet is van hozzá?

KKI:   – Hát persze! Anélkül nem kellene senkinek.

Tiszt:   – Jó, akkor azt is csapja a többihez! És a Heti Titokban most mi van?

KKI:   – Ha elmondanám, többé nem lenne titok.

Tiszt:– Persze, persze. A múlt heti jó szaftos volt, úgyhogy kérek abból is egyet! Mennyi lesz összesen?

KKI:   – A Muszáj, ami a legfontosabb stratégiákat, célkitűzéseket, és a legmagasabb szintről érkező parancsokat tartalmazza, 100 forint, a többi tucatrangú szórakoztató szennylap darabonként 5000. Összesen tehát 25 100 forint!

Tiszt:   – Hogy mennyi? Nem sok ez egy kicsit?!

KKI:   – Nem, hogyha figyelembe vesszük, hogy idén a Húsvét-szigeteken akarok nyaralni!

Tiszt:   – A Húsvét-szigeteken?! Hát magának a Hősök tere már nem elég egzotikus? Na, viszlát!!

KKI:   – A holnapi Cenzúrába a fiúk egy igazi szexbombát ígértek, dupla lemezes DVD-melléklettel! Darabja 15 000 lesz!

Tiszt:   – Ó, igen? Akkor mindenképpen tegyen félre egyet!

 

 

Fura egy munkahely lehetett ez!

Remélem azért a sok szemét között sikerül olyat is találni, ami igazán nyomra vezet, mert itt aztán van mindenféle anyag. Ezek a ti időtökben betiltottak voltak, de hogy miért, félek, hogy sok esetben ez nem fog számomra kiderülni. Rengeteg feljegyzés van itt tévéműsorokról, híradásokról, ipari kamerás felvételek átiratairól, aztán van egy csomó titkos katonai beszámoló és jelentés, és tengernyi dosszié, amikben csupa olyan adat van, ami megfordíthatta volna a világ kerekét, ha kiderül.

            Itt is van például egy érdekes anyag, ami szerintem forradalmakat robbantott volna, ha nem is a népek tengerében, de a férfi alsógatyák világában mindenképp!

 

MINDENTUDÁS EGYETEME

 

/ TÖRÖLT ELŐADÁS/

 

Előadó: Annalesz Gregor – farpofakutató

Téma: A seggpára

 

„…Az ánusz felől érkező, hőforrásszerű kigőzölgés a szintetikus alsónadrág burka alatt kicsapódik, és pára formájában leül a két farpofa közti völgyes területen. Ez a jelenség a seggpára. Már számos nagy művészt megihletett. Gondoljunk csak József Attila Seggpárában élek című versére, vagy Michelangelo Dávid és a seggpára című szobrára, melyről az idők során letörött a seggpára. De itt tudnám még említeni Victor Vasarely Seggpára seggpárával keresztezve című képét…”

 

Az előadás műsorba kerülését megakadályozta a Nejlongatyások Lovagrendje nevet viselő történelmi titkos társaság, amelynek tagjai felesküdtek, hogy az életük árán is megőrzik a nejlongatyák ősi titkát, a seggpárát.

 

Az előadás törölve.

A hivatalos indok: „A seggpára nem szivároghat ki.”

 

* * *

 

A lavina

 

 

 

            Trapp Albin, magyar lavinafényképésznek sikerült lefényképeznie a világ legnagyobb lavináját. A rekorder hóomlásra a Himalája csúcsai között került sor.

            Trapp munkásságában nemcsak azért kiemelkedő jelentőségű ez a felvétel, mert a világ legnagyobb lavináját örökíti meg, hanem azért is, mert korábbi hófehér képeivel ellentétben ezen a képen a fehéren kívül végre más színek is feltűnnek.

Az alapos szemlélőnek rögtön szemet szúr a kép bal alsó sarkában mutatkozó óriási vörös folt, ami bizony vértől származik, de nem kell megijedni, ez nem emberi vér! Ez a hatalmas vérfolt a Himalájában működő hal-, csirke-, sertés-, hörcsög-, szarvasmarha-, szarvasbogár-, szarvasgomba- és szarvasfeldolgozó üzemből való, melyet magával sodort a lavina. A tőle jobbra lévő élénkpiros folt szintén vérfolt, de ez sem emberi vér, nem is hasonlít rá! Ez valójában művér, melyet filmes kellékként szoktak használni, és amely az itt, a Himalája csúcsai közt lévő művérgyárból származik, melyet szintén elsodort a lavina. A következő hatalmas kékeslila folt nem más, mint el nem adott, raktáron maradt, és végül megromlott művér. Tovább haladva jobb felé kis élénkzöld foltot látunk. Ez a Himalájában működő algatermesztő üzem friss, ínycsiklandó, élettel teli termése. Az e mellett mutatkozó óriási barna folt nem más, mint ugyanennek az algatermesztőnek az el nem adott, raktáron maradt, és végül megromlott készlete. Működött még itt a Himalájában egy óragyár is, ennek elsodort maradványai ismerhetők fel a kép jobb sarkában mutatkozó szürke foltban. Ebben a gyárban szupertökéletes órákat gyártottak, melyek szinte mindennek ellenállnak: tűznek, víznek, ütésnek, földrengésnek, és még a sugárzásnak is. Egyes-egyedül a lavinákat nem bírják, így a gyár teljes raktárkészlete megsemmisült.

Mivel a katasztrófa vasárnap történt, a Himalája ipari körzetben senki sem tartózkodott, még a portások sem, mivel ők a hegy másik oldalán lévő bordélykomplexumban töltötték idejüket. Óriási szerencséjük volt, hogy túlélték a katasztrófát. A halfeldolgozó üzem portása meg is írta, hogy micsoda élményeket élt át a hófehér csapás idején. Az írást a Pun-ci-ci helyi szaftlap közölte le részletekben.

Az óriás lavina egyetlen áldozata nem volt más, mint maga a fényképész, Trapp Albin, akinek a kép elkészítése után már nem volt ideje félreugrani a lavina útjából. Temetésén ott volt a teljes lavinafényképész társadalom, sőt eljöttek a cunamifotósok, a lávafotósok és a futballszurkolók fotósai is, hogy együttérzésüket kifejezhessék. A kollégák tiszteletük jeleként emléklavinát robbantottak a Mecsekben, a barátok pedig kortárs szerzők verseit szavalták lavinákról, húsfeldolgozó üzemekről és romlott árukészletekről.

 * * *

 

AZ ATOMBOMBA

Vajon valóban tömegpusztító fegyver? Vagy csak egy ártatlan vaku egy fényképezőgép tetején?

 

  

Mi az igazság?

P. Horász Tóbiás leleplező riportja

Nyilatkozik: George Eastman, a Kobak Photo Company alapítója

 

Eastman: – Valamikor a húszas évek végén, vagy a harmincas elején, nem tudom, az amerikai hadsereg felkért minket, hogy készítsünk egy orbitális nagy fényképezőgépet, mert szeretnének néhány városról átfogó képet készíteni.

P. Horász:   – És miből gondolták, hogy önök képesek lesznek eme gigantikus vállalkozás kivitelezésére?

Eastman: – A reklámszlogenünkkel fenyegettek meg minket. Azt mondták, ők csak meg akarják nyomni a gombot, a többi a mi dolgunk!

* * *

 

 

HÍREK

Atommeghajtású fotólaborgép robbant Békásmegyeren!

 

A robbanásnak nincsenek halálos áldozatai - Pest megyén kívül.

Pláne Tihamér helybéli lakos éppen az erkélyéről gyűjtötte be az aznapi sugárzást, amikor a katasztrófa megtörtént. E nem mindennapi felvételt, mely a robbanás első pillanatát rögzíti, a boncmester szedte le az áldozat retinájáról.

 

/Hivatali megjegyzés: A hírt időben törölték, így a katasztrófát senki sem vette észre./

 

 

De mi is a probléma a fotólaborgépekkel?

 

A szakértő nyilatkozik:

„Ha hátul kihúzzuk a dugót, majd vízzel feltöltjük, a ravasz meghúzásával tudunk spriccelni. Ennyit a vízipisztolyokról!

         De mi is a baj a fotólaborgépekkel? Mi vezethetett ehhez a szörnyű katasztrófához? Mik voltak az előzményei, a kiváltó okai?

         Erről inkább kérdezzük azt, aki ért a fotólaborgépekhez, én ugyanis csak a vízipisztolyokhoz értek!”

 

A másik szakértő nyilatkozik:

         „A modern fotólaborgépek egyik nagy előnye, hogy roppant egyszerű a kezelésük, emiatt a munkát gyakran majmokkal, kutyákkal, vajdasági farkasemberekkel végeztetik el. Az ilyen alkalmazottak fizetés gyanánt beérik egy fürt banánnal, vagy néhány fej káposztával. Így az előállítási költségek a minimumra csökkenthetők. Ez kedvez a kizsákmányoló kapitalistáknak, ugyanakkor magában hordozza a felelőtlen munkavégzéssel együtt járó katasztrófák lehetőségét is.”

 

A vajdasági farkasember munka közben

 

         „Másrészt a fotólaborok környékén ugrásszerűen megnövekszik a pornóképek előfordulási aránya. Ezen fotók köztudottan elvonják a figyelmet a munkáról. Többek között erre a tényre vezethető vissza a csernobili fotólaborgép felrobbanása is.”

 

 

A csernobili fotólaborgép katasztrófája

 

         Csernobilban üzemelt a Szovjetunió egyetlen, gigászi fotólaborja, melyet a Párt azzal a humánus feladattal bízott meg, hogy családi fényképekkel lássa el az ország valamennyi lakóját. Így gondoskodott a Párt a széthullott családokról, melyek férfitagjait a munkatáborokban volt kénytelen dolgoztatni.

         A labornak azonban volt egy szigorúan titkos feladata is: a laborban előforduló valamennyi szexuális témájú fotóról másolatot kellett készítenie, és rendszerezett gyűjteményt kellett fenntartania. Ezt a gyűjteményt aztán a Párt felülvizsgálta.

         A Párt részéről elég sokáig tartott egy-egy ilyen gyűjtemény feldolgozása, emiatt ritkán jelentkeztek az újabb gyűjteményekért.

         1986. április 26-án az alkalmazottak felbátorodtak, és saját szórakoztatásuk céljából elővették a szigorúan bizalmas gyűjteményt. A többi már történelem.

         A robbanást követően Csernobilt és környékét elborították a szexképek. Emiatt az egész vidéket sürgősen evakuálni kellett, nehogy a képek idegen kezekbe kerüljenek. A képek begyűjtésénél dolgozók nagy része meghalt, megvakult, vagy gerincferdülést kapott a féktelen maszturbációtól.

         A tehetséges szovjet fotótechnikusoknak sikerült a robbanás helyszínéről készült valamennyi felvételről kiretusálni a mindent elborító szexképeket, így a tényeket mind a mai napig titokban tudták tartani.

A csernobili valóság, 1986. április 26.

* * *

 

 

Az űrkutató bázis

 

Valamikor a Tamagocsi-korszak után, de még a világító biztonsági mellény kora előtt történt egy ártatlannak tűnő napon, hogy a végtelen, sötét űr figyelői valami szörnyű dolgot észleltek...

A monitorok előtt ülő megfigyelő jelentette az észlelést a felettesének:

Cummings:    – Uram! Valami nagyon nagy baj van!

Parancsnok:   – Ha bevette reggel a széntablettáit, Cummings, akkor nem lehet olyan nagy baj!

Cummings:    – Most nem az emésztésemről van szó, uram!

Parancsnok:  – Hát akkor?

Cummings:  – Elképesztő sebességgel tart a bolygónk felé egy nagy…

Parancsnok:  – Egy nagy micsoda?

Cummings:    – Igen, uram! Egy nagy… egy nagy… VALAMI!!!

Parancsnok:  – Egy nagy valami? Nem tudna esetleg pontosítani, Cummings?

Cummings:    – De igen, uram! A nagy valami nem más, mint egy óriási, egy gigantikus, egy hatalmas… IZÉ!!!

Parancsnok:  – Egy izé?

Cummings:    – Igen, uram! Egy hatalmas nagy izé!

Parancsnok:  – Hosszú életem során nekem már nagyon sok izével volt dolgom.

Cummings:    – Milyen érdekes, uram! Nekem is!

Parancsnok:  – Mindenféle izével.

Cummings:    – Nahát, nekem is!

Parancsnok:  – Ilyen izével, meg olyan izével.

Cummings:    – Ez egyre érdekesebb, uram, mert nekem is!

Parancsnok:  – Valóban, Cummings? Ez tényleg nagyon érdekes.

Cummings:    – Igen, uram! Elárulná a parancsnok, hogy milyen nemű volt az édesanyja?

Parancsnok:   – Nőnemű volt, egészen harmincéves koráig. Aztán elkezdett testépítő magazinokat olvasni, és teljesen megváltozott.

Cummings:    – Nagyon érdekes, uram, mert nekem is!

Parancsnok:  – Igen, Cummings, ez tényleg nagyon érdekes.

Cummings:    – Igen, uram, valóban nagyon az!

Parancsnok:  – Mondja, Cummings, nem lehetne még valamit megtudni arról az izéről?

Cummings:    – Dehogynem, uram! Az izé, melynek legkülönbözőbb fajtáival már mindkettőnknek…

Bellock (a másik megfigyelő):   – … Mindhármunknak, mert nekem is!

Cummings:    – Ne szólj bele, Bellock! Szóval, amivel mindannyiunknak nagyon sok dolga volt már, nem más, mint egy hatalmas… egy… egy… nagyon-nagyon nagy és irtózatosan mocskos FÜRDŐSZIVACS!!!

Parancsnok:   – Egy fürdőszivacs? Hosszú életem során nem volt sok dolgom fürdőszivaccsal.

Cummings:    – Milyen érdekes, uram, nekem sem!

Parancsnok:  – És miféle fürdőszivacs ez, Cummings?

Cummings:    – Uram, ez egy… egy… egy RÓZSASZÍN fürdőszivacs!!!

Parancsnok:  – Rózsaszín? Ó, milyen kedves!

Cummings:    – És milyen érdekes, hogy nekem is milyen kedves!

Parancsnok:  – Valóban érdekes!

Cummings:    – Mondja, parancsnok, maga is akkor született, amikor kijött az anyja méhéből?

Parancsnok:  – Ó, igen! Legalábbis nekem azt mondták!

Cummings:    – Nahát, milyen érdekes! Nekem is!

Bellock:          – Uram! A hatalmas és mocskos, rózsaszín fürdőszivacs tíz óra múlva becsapódik a Földbe!

Cummings:    – Kussolj, Bellock! Nem látod, hogy társalgunk?!

Bellock:          – Uram! Ha a fürdőszivacs becsapódik, AKKOR mindannyian meghalunk!

Parancsnok:  – Ó! Szóval meg fogok AKKOR halni?

Bellock:          – Igen, uram!

Cummings:    – Nahát, milyen érdekes! Én is pont AKKOR fogok meghalni!

Bellock:          – Ó, Cummings, befejeznéd végre?! Hát képtelen vagy felfogni, hogy tíz óra múlva mindannyian meghalunk?! Teljesen felesleges az előléptetésedért nyalizni!!!

Cummings:    – Hagyjál engem békén, Bellock, az előítéleteiddel! Az eszedbe se jut, hogy a parancsnok esetleg tetszik nekem?

Bellock:          – Micsoda?! Parancsnok! Ez a Cummings szerelmes beléd!

Cummings:    – Piszok áruló! Nem szép dolog kiadni mások érzelmeit!

Parancsnok:   – Fejezzétek be a civakodást, drágáim! Inkább hívjátok Storno Kapitányt, minden veszély elhárítóját, aki senkitől se fél, és aki mellesleg már megvolt nekem, és a vízvezeték-szereléshez is ért, és…

Cummings:    – Értettük uram! Megyünk!

 

Cummings és Bellock felvetítette a segélyhívó üzenetet az égboltra.

 Storno kapitány! (Mindenki más forduljon el! Ez magánközlemény!) SEGÍTSÉG!!! Kérünk Téged, mentsd meg nyomorult életünket a hatalmas és mocskos, rózsaszín fűrdőszivacs eljövetelétől!

 

Még kilenc óra a fürdőszivacs becsapódásáig, de Storno Kapitány még sehol.

 Storno kapitány! Ha nem segítesz, akkor nekünk SZIVACS!

          

  Még hét óra a becsapódásig, és Storno Kapitány még mindig nem jelentkezik.

Cummings és Bellock egyre idegesebb. Most az ő kezükben van a világ sorsa. Elhatározták hát, hogy személyesen keresik föl a híres világmegmentőt, és értesítik a vészhelyzetről.

 

            Storno Kapitány, a nagy világmegmentő, a legaktuálisabb akcióhős épp az imént tért haza mongóliai küldetéséből, ahol a káposztaültetvényeket fenyegető óriás tigriscsigákat kellett páros lábbal széttrancsíroznia. Érthető módon nem vágyott ezek után másra, csak egy jó forró fürdőre, és egy kis vízvezeték-szerelésre.

            Mikor Cummings és Bellock megérkezett a szuperhős luxus apartmanjához, a keresett személy épp a fürdőjét vette. Storno Kapitány kiszállt hát a kádból, magára húzta fürdőköntösét, és bár kelletlenül, de beengedte a két férfit.

 

Cummings:    – Azonnal velünk kell jönnie! Egy hatalmas rózsaszín fürdőszivacs fenyegeti az emberiség jövőjét!

Storno K. :     – Egy fürdőszivacs?! Hosszú életem során nekem már nagyon sok fürdőszivaccsal volt dolgom. Most is viszonyom van eggyel a fürdőkádban.

Cummings:    – Nahát, milyen érdekes! Nekem is!

Bellock:          – Jaj, Cummings, ne kezd már megint elölről!

Cummings:    – Én csak ismerkedek, te pedig folyton beleszólsz!

Bellock:          – A hatalmas és mocskos, rózsaszín fürdőszivacs öt óra múlva becsapódik a Földbe! Meg kell állítania, Storno Kapitány!

Storno K. :     – Hogy kicsoda?

Cummings:    – Hát nem ön Storno Kapitány?

Storno K.:      – Sajnálom, fiúk! Azt hiszem, összekevernek valakivel!

Cummings:    – Ó-ó! Akkor mi most a legszigorúbban vett szigorúan titkos információkat adtunk ki önnek, vagyis egy civilnek! És a legszigorúbban vett titokmegőrzési törvény értelmében el kell hallgattatnom önt, nehogy a szigorúan bizalmas információt kiszivárogtassa!

 

            Bellock és Storno Kapitány jót nevetett ezen a kis tréfán, aztán Cummings a szolgálati fegyverével csendesen halottra lőtte Storno Kapitányt.

 

Bellock:          – Mit tettél, te agyatlan ratyi?! Megölted az egyetlen reményünket! Odavan Storno Kapitány! Odavan az emberiség!

Cummings:    – Bocs. De ha tényleg ő Storno Kapitány, akkor miért mondja, hogy nem ő az?

Bellock:          – Idióta! Ha végighallgattad volna a parancsnokot, aki mellesleg megvolt nekem, akkor elmondta volna, hogy Storno Kapitány a minden veszély elhárítója, aki senkitől se fél, és aki mellesleg már megvolt neki, és mellesleg nekem is megvolt, és aki a vízvezeték-szereléshez is ért, és akinek lehengerlően jó a HUMORA! Azt hiszem, ez volt Storno Kapitány utolsó vicce.

 

            Még tíz perc a becsapódásig. Az elkeseredett és magukra maradt földiek nem tudtak más stratégiát kitalálni, minthogy összeszedték a Földön fellelhető valamennyi fürdőszivacsot, és fenyegető üzenetet küldtek az űrbe, miszerint ha a hatalmas és mocskos, rózsaszín fürdőszivacs nem változtat haladási irányán, akkor másodpercenként kivégeznek tízmillió földi fürdőszivacsot.

            A terv nem vált be. Két perc múlva már az összes szivacs halott volt, és a hatalmas és mocskos, rózsaszín fürdőszivacs még mindig a Föld felé tartott. Az idegek pattanásig feszültek. Sokakkal végzett az öngyilkosság.

            És akkor bekövetkezett a váratlan fordulat. A semmiből hirtelen előbukkant egy hatalmas nagy, szőrös hónalj, és bekebelezte az óriás, mocskos, rózsaszín fürdőszivacsot…

            A veszély elmúlt, a megmaradt pár ezer ember felsóhajtott. Mígnem észrevették, hogy a hatalmas és szőrös hónalj továbbra is a Föld felé tart, és másodperceken belül be fog csapódni. Az öngyilkossági hullám ezen a ponton tetőzött.

            A hatalmas és szőrös hónalj pedig belépett a Föld légterébe, és zuhanni kezdett. Aztán a légellenállás okozta nagy súrlódástól a szőrzet lángra kapott, és az utolsó szálig azonnal leégett. Így a hatalmas hónalj összetöpörödve, a szőrzete elvesztése miatt megszégyenülten csapódott végül be a tengerbe. Ezt követően már senki sem látta, nem mert többet a nyilvánosság előtt mutatkozni.

 

 

            Részlet a Paranoiások Világszövetségének éves beszámolójából:

 

„…Nincs kizárva, hogy a nagy, szőrtelen hónalj, eme kozmikus veszedelem ma is itt jár közöttünk, talán álszőrzettel álcázva magát, s csak a megfelelő pillanatra vár, hogy lecsaphasson ránk. Nem lehetünk tehát elég óvatosak. Ezért titkos ügynökök egész serege járja a világot, akiknek az a feladatuk, hogy tartsanak szemmel minden egyes hónaljat. Ezek az ügynökök nem ismernek könyörületet. Valamennyiüket speciálisan hónaljra képezték ki, és felhatalmazást kaptak, hogy amint valami gyanús hónaljtevékenységet tapasztalnak, azonnal borotváljanak. Nem kell hát önnek félnie semmitől, mert ügynökeink mindenütt ott vannak, még az ön hónalja környékén is!”

Az orvos látszólag vérnyomást mér. Valójában a beteg hónalját tartja szemmel

 

Egy-egy gyanús hónaljat ügynökök százai is szemmel tartanak

* * *

 

Folytatás A nagyYIPYIPkönyv2 menüpont alatt!

 

Oldal: A nagyYIPYIPkönyv1
Üdvözlet Lee ParillaZzo univerzumában! - © 2008 - 2024 - leeparillazzo.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat